Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török oklevelek nyelvezete és forrásértéke / 206–224. o.

212 DB. FEKETE LAJOS Az arab hatás egyetemességét mutatja, hogy az egykorú perzsa okleveleken

7 hasonló elhelyezésben szintén arab nyelvű invokációt találunk, tehát a s ta felekezetű perzsák sem tudták magukat függetleníteni az arab befolyás alól. A krimi tatárok

8 oklevelei pedig még nagyobb mértékben viselik az arab hatást, mint oszmanli törökökéi. Az intitulatio (lakab, elkäb, elkäJbät, sernäme) legtöbbször a címzettre (mürsel ilejh) vonatkozik. Szultáni oklevelek közt is csak a legfontosabbakon találjuk a kibocsátó (mürsel) címeit. Ezek felsorolásában van török nyelvi elem''

1 (ben ki ... im : 'én, aki . . . vagyok'), de a címzett megszólítása kizárólag arab és perzsa kifejezésekből áll s a XVI. század közepe után csak egyes vidéki és — egészen birodalmuk bukásáig — a krimi tatár kancelláriákból kerül ki török nyelvű, vagy legalább török elemekkel kevert megszólítás. Egyes kjstibok a II. Mehmed törvényében előírt megszólítási formákat is kévéseitek s nagyobb ünnepélyességre törekedve, azokat újabb frázisokkal, szakaszokkal (fikre) bővítették. Természetesen csak azon személyekkel szemben, akik rokonszenvesek voltak előttük. Keresztények számára csak két formulájuk volt, egy az uralkodóknak, egy azok főtisztjeinek; a megszólítás hangja legtöbb esetben az író egyéniségétől és a levelező felek viszonyától függött. Ugyancsak II. Mehmed törvénye rendelte el, hogy minden megszólítást a rangnak megfelelő do'ä (ima, áldás, köszöntés) kísérjen. Ez a szokás is arab eredetre mégy vissza. Az arabok Isten, a próféta és a mohamedán egyházatyák nevéhez hoszszabb-rövidebb áldást szoktak fűzni. A próféta neve után ataslije (salla allah'ale jhi ve sallama: 'boldogítsa ós üdvözítse őt az Isten

1

), a négy első chalifa nevei után a tardije (íadija allah anhu: 'legyen vele megelégedve az Isten') nevű fohászt mondták. Később a kerbelai két vértanút, Hasant és Hüseint tisztelték meg fohásszal s utóbb mindenkit, aki 7 'Abbäs sah 1602-ből való levelén „hü allah subhane"; 1651. évben: „Allah ta'ala hü allah subhane". (Wien, Urk.) 8 U. o. Urk. cc. 1599 és 1642. — Debrecen város levéltárának török oklevelei 110. sz, 9 Elvétve nem-szultáni levelek is ilyen bevezetéssel indulnak, pl. 'Osmtln Sah boszniai bejnek Miksához intézett levele (Wien, Urk. 1564). A szultánok címének arab-perzsa elemeit megtaláljuk a kisázsiai régebbi török fejedelemségek kőbevésett feliratain, honnan szinte változatlan csoportosításban kerültek az oszmanli-törokökhöz. (A Medzmü'a-nak • majdnem minden évfolyamában.)