Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Győrffy István: A nagykún városok levéltárai / 192–205. o.

A NAGYKUN VÁROSOK LEVÉLTÁRAL I. Karcag város levéltára. A Nagykunság, mely hajdan magában foglalta a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti és Békés-Csongrád megyék északi szélét, a török-kuruc világ után nagyon megfogyatkozott. Mikor 1702-ben a német lovagrend megvette, csak öt faluból állott, 1719-ben pedig hatból. Ezek: Karcag, Madaras, Kisújszállás, Kunhegyes, Turkeve, Kunszentmárton. A nép ma is gyakran „Hatkunság" néven emlegeti, noha számuk a kilencvenes évek elején Kunszentmárton határából kiszakadt és önállósult Kuncsorba és Mesterszállás puszta községekkel nyolcra emelkedett. Kunszentmárton pedig 1719-ben a Jászságból települt s lakói tehát nem is kunok, hanem jászok. A Nagykunságnak, mely a kiváltságos jászkun-kerületek között Kolbász-széknek is hivatott, a XVII. század derekáig Kolbász vagy Kolbászszállása volt a székhelye. Kolbász 1660 táján végleg elpusztult s lakosságának maradványai részint Karcagra, részint Kunhegyesre települtek. A nagykiterjedésű város szétporlott romjai ma Kunhegyes határában szemlélhetők. A tűz által való nagy pusztulásnak valószínűleg a Nagykunság levéltára is ekkor eshetett áldozatul. Ami kevés Nagykunságra vonatkozó okmány található Jász-NagykunSzolnok vármegye, illetőleg az egykori Jász-Kun-kerületek levéltárában, Szolnokon, az nem Kolbászszállásról való. Ezeket Gyárfás István a Jászkunok története című alapvető művében csaknem mind feldolgozta. Lehet, hogy Kolbászról az új székhelyre, Karcagra. menekítették a levéltárat, de ezután Karcagot is még több ízben elpusztították és felperzselték a tatárok, törökök ée rácok, úgyhogy nem csoda, ha a régi időből majdnem mindén írásos emlék elpusztult. Egy szűkszavú bejegyzés a karcagi tanácsjegyzőkönyvek