Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Győrffy István: A nagykún városok levéltárai / 192–205. o.

A NAGYKUN VÁROSOK LEVÉLTÁRAI 193 1755. évi III. kötetében azt mondja, hogy „kunsági privilegiális levelek Gúti Jánosnál találtatnak". Lehetséges, hogy ezek a régi levéltár romjaiból valók. Megszerezte-e a város, vagy nem, arról nincs említés. Ami ma eredeti oklevél található a nagykun városok levéltáraiban, az egynéhány kivételével mind az 1702. év utáni időkből való. Ennél régebbi okmányok legfeljebb Karcag város levéltárában találhatók. Nem nagy értékek ezek a levéltárak olyan történetírók előtt, akik pl. a középkor politikai történetével foglalkoznak, de aki az Alföld, főleg pedig a Jászkunság történetével, különösen pedig az újkorral foglalkozik, annak jobb hiányában igen jó forrás, főleg ha tudjuk, hogy a vármegyében, nagyobb alföldi farosokban (pl. Mezőtúr, Gyula stb.) még ilyen levéltár sincs. Ami pedig a nagykun városok levéltárait elsőrendű kútfőkké teszi, az, hogy olyan művelődéstörténeti anyagát őrzik a XVIII—

XIX. századnak, mely művelődési fokon pl. Debrecen a XVI—

XVII. században, egy felsőmagyarországi bányaváros pedig a XIII—

XIV. században állhatott. A török-kuruc világ alatt az Alföld ezen része művelődés tekintetében nemcsak hogy semmit sem haladt, hanem a nyomorúság miatt némikép a mohácsi vész előtti évszázadok állapotába esett vissza. Hogy •csak pár példát említsek: Debrecenben 1699-ben a házak kótharmadrésze földbeásott putri volt, a nagykun falvak — mint az ásatásokból kiderült— mind földalatti házakból állottak a XVII. század közepén. Az állattenyésztés annyira visszavetette a földmívelést, hogy a XVIIL század elején valóságos Árpád-kori nomádkodást látunk a Közép-Tisza vidékén, a nemrég letűnt szilaj pásztorkodás pedig a honfoglalás korába vezet vissza. Az alföldi parasztlakta falvakvárosok levéltárai tehát különböző kultúrrétegek megkövesedett emlékeinek tekinthetők, s ha országos eseményekhez semmi adatot nem találunk is bennük, művelődéstörténeti értékük annál nagyobb. Itt kell rámutatnom arra a szomorú tényre, hogy a forradalom óta ismét egy emlékirtó korszakba léptünk. Alföldi községi levéltáraink 150—200 óv óta megőrzött anyaga pár év óta rohamosan pusztul. Ennek oka az, hogy a forradalom, kommün, román megszállás alatt felelőtlen személyek a levéltárat részben megsemmisítették, vagy legalább is feldúlták, pincébe, padlásra hányták, régi rendjét megbolygatták, ezáltal a további pusztításra felszabadították. A levéltárak pusztulása a tüzelőanyag és csomagolópapír drágasága Levéltári Közlemények. 13