Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Török iratok a gr. Zichy-család birtokában / 70–85. o.

TÖRÖK IRATOK A GR. ZICHY-CSALÁD BIRTOKÁBAN 73 3. Legtermészetesebbnek látszik, ha oklevélanyagomat az oklevelet kiállító hatóságok szerint csoportosítom. A kajári oklevelek közül egyik sem származik a szultán vagy a nagyvezér kancelláriájából. A fennmaradt oklevelek amellett szólnak, hogy a sztambuli központi hivatalok csak igen ritkán hoztak közvetlen végzést magyarországi panaszokban. A magyar ügyekben a legfőbb bíró, legfelső hatóság a budai bejlerbej volt,

14 ki nemcsak a saját, hanem a szultán nevében is adott ki a szultáni oklevelekkel azonos külsejű és hasonló tartalmú rendeleteket; ez a tény kelthette azt a hiedelmet, hogy hódoltsági jobbágyok vagy testületek igazuk védelmére még apró-cseprő ügyeikben is a szultáni fővárost járták meg bizonyító írásokért. Mert az okleveleken csak mellesleg van fel tűnte tvei kibocsátásuk helye, viszont egy ismételten hangsúlyozott kitételük, hogy az oklevél szultáni fermán, szultáni berát, szinte csábít a félreértésre. 4. Minden török irat, akár legfelső kibocsátású hivatalos, akár magánlevél, a papiros felső szélének közepére vetett hü, hiive szóval vagy ennek elkapott rövidítésével kezdődik. Jelentése: „ő" (t. i. az Isten), Az invocatio ezen alakja máshitűekhez intézett magán- vagy kereskedelmi levelekben is a legújabb időkig fennmaradt. 5. A szultáni írások úgy a külső kiállítás pompája, mint a tartalom és a kifejezések színessége szempontjából az első helyet foglalják el. Az egyik csoport neve ahdnáme™ (ahdnáme): keresztény fejedelmekhez intézett szultáni irat, fejedelemségadományozó hűbérlevél, szultáni kiváltságlevél: egy másiké fetnáme (fethname) uralkodókhoz ós helytartólehoz küldött győzelmi jelentés. Mindkét fajtából kevés példány maradt fönn. Sokkal gyakoribb ós közönségesebb '.\ fermán vagy a berát. Eredetileg ezek is uralkodói kéziratok voltak, de később a fontosabb határmenti tartományok kormányzói is jogot kaptak ilyen oklevelek kiállítására; utóbbiak közé tartozott a budai bejlerbej is. A szultáni központ tehát megszűnt a berát ós fermán egyetlen kibocsátási forrása lenni, de a régi oklevél-forrás bélyege, a felséges (szultáni) kézjegy (alámet-i serif: 'alameti serif, máskor: tevqy') 14 Hogy Szülejman szultán a budai bejlerbejt rendkívüli hatalommal és jogkörrel ruházta fel, majdnem az összes török történetírók megemlítik. 15 Pl. az erdélyi fejedelmeknek (vojvodák, kralok: vajdák, királyok) küldetni szokott felséglevelek (1. Franz Babinger két szép reprodukcióját); de egy falunak vagy testületnek adott kiváltságlevél is lehet ahdnáme, pl. a gyöngyösi ferencrendi levéltár 18. sz. török oklevele.