Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szekfű Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben (I. közlemény) / 18–54. o.

;í8 DR. SZEKFÜ GYULA regisztratura F 42 osztályának (1. hátrább) jegyzőkönyvei 1883—96, 2 kötet, az F 25-é 1 kötet, az F 30-é 6 kötet. c) Felterjesztések (Vortrage). 1664—1860, 453 csomó. A külügyek vezetőitől az uralkodóhoz intézett felterjesztések gyűjteménye, vegyesen fogalmazványok és az uralkodótól visszajött eredetiek, rájuk vezetve a „legfelsőbb elhatározás"; azonkívül nagyszámú királyi kézirat a külügyi felterjesztésekre adott válasszal. A külügyi felterjesztések csak az államkancellária megalapípítása óta származnak egységesen az államkancellártól, korábban az egyes külügyi ágakat intéző főhivatalnokok: az osztrák udvari kancellár, a „Reiehsvizekanzler", mint a Reichskanzlei tényleges feje, a haditanács elnöke különkülön, de többnyire egy „konferenciába" tömörülve tették meg felterjesztésüket és javaslataikat. Ez a konferencia volt a tulajdonképeni titkos tanács, azaz a titkos tanácsnak legszűkebb formája, melyben a már említett három főhivatalnok mellett a főudvarmester és az uralkodó néhány bizalmi embere vett részt. A felterjesztések osztályának régebbi anyaga ehhez képest a titkos tanács, a conferentia secretior felterjesztéseit tartalmazza, melyeknek formája nem annyira felterjesztés, mint inkább jegyzőkönyv. Ezen jegyzőkönyvek legnagyobb része a helyszínén, a titkos tanács ülésén készült, rendkívül gyors, kuszált, nehezen olvasható írással, gyakran ceruzával, rövidítésekkel, egész szavak és mondatok elnyelésével. Sok köztük az uralkodó sajátkezétől szármázó jegyzőkönyvszerű feljegyzés a tanács üléséről, melyen ő is jelen volt. Általános történeti és magyar politikai értékük egyaránt nagy. A titkos tanács magyar tárgyú jegyzőkönyveinek nagyrésze ugyan a Hungarica osztályban van (1. hátrább), de igen sok itt őriztetik, főként az olyanok, melyek külügyi vonatkozással bírnak. Ilyen pl, egy 1711 febr. 14-én a császár elnöklete alatt lefolyt titkos tanácsbeli ülés jegyzőkönyve, Pálffy Jánosnak Rákóczival folytatott tárgyalásairól. Sokkal több az olyan jegyzőkönyv, mely egyszerre szól magyar és nem-magyar ügyről. Így az 1711 március 1-i és 5-i jegyzőkönyvek, mindkettő oly ülésről, hol a „matéria prima" az oláh és erdélyi helyzet volt, Rákóczival kapcsolatban, megjegyzésekkel egyes magyar urakról, mint Bethlenről, Mikesről stb., a „secunda" pedig az Angliához való viszony Peterboroughnak egy javaslata alapján. Tárgyilag fontosak az oly jegyzőkönyvek, melyeknek szubsztrátuma valamely diplomáciai jelentés, mint pl. az 1710 dec. 20-i jegyző-