Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Csánki Dezső: Fraknói Vilmos (1843–1924) / 208–211. o.

208 VEGYES KÖZLEMÉNYEK közepette az Országos Levéltárban is végbement ú. n. státusrendezés alkalmával pedig, az ekkor már nem annyira hivatalfőnök, mint inkább a levéltári „konvent" és bizalmiférfiak hatása alatt álló személyzet mindkettőnket nyugdíjazásra ítélt. Az én nyugdíjaztatásomat az akkori miniszter megtagadta, Tagányiért azonban — az úgyszólván csak egy 24 óra alatt végbement lebonyolításnál — csak azt vihettem ki, hogy egy fokkal magasabb rangosztályban nyugdíjaztatott. Ez az esemény azonban őt mégis érzékenyen érintette. Valóban mást érdemelt; sajnos, akkor még nem lehetett, mint ma lehetne, a Gyüjtemónyegyetemre vonatkozólag fennálló, a tudományos tisztviselőkre nézve annyira kedvező törvényre hivatkozni. Most már örökre elvesztettük; de a magyar történettudomány és segédtudományai, melyeket oly nagy sikerrel művelt, a tudományos társulatok és intézetek, melyekben egy életen át dolgozott, főleg pedig saját értékes alkotásai meg fogják őrizni emlékezetét. DR. CSÁNKI DEZSŐ. Fraknói Vilmos f

1 1843-1924 Ravatalánál dr. Csánki Dezső a következő búcsúbeszédet tartotta: Tisztelt gyászoló Közönség! A kegyelet és hűség érzelmeivel lépek Fraknói Vilmos koporsója elé, akiben idősebb korom atyai barátját, pályám kezdetén megértő, biztató útmutatómat tiszteltem; csodálattal, meg nem szűnő munkában töltött élete rendkívüli terjedelmű, nagyértékű alkotásaival szemben, s hódolattal, sokszoros áldozatkészségeért és hűségeért, mely lelkét, élethivatásának két legnagyobb eszménye: egyháza és a tudomány iránt eltöltötte. Ezen egybefonódó két eszmény szolgálata volt, Isten kegyelméből hosszúra nyúlt életének főcélja, melynek elérésében nagy tehetségei: éles, tág és fogékony elméje, gondolkodásának nem lankadó frissesége és mozgékony képzelete segítették. Lelkivilága úgyszólván a folytonos figyelem állapotában van, mely egyformán képesíti őt gyors elhatározásokra s többféle tárgynak egyidőben való megragadására, sőt intézésére. Született történetíró, a tények és ezek kapcsolatainak gyors és szinte sugallatszerű felismerésével; bizonyságául