Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Csánki Dezső: Tagányi Károly (1858–1924) / 205–208. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 207 a néprajz és szokásjog mélységeibe vezérlő eredeti tanulmányai. Fiatal korában a szülőföldje: Nyitra megye, majd később a Szolnok-Doboka megye történetére vonatkozó adatokat gyűjtötte össze, mely munkája közben tett megfigyeléseit a vármegyék kialakulásáról és önkormányzatáról, továbbá a felvidéki soltészságokról egy tudományos akadémiai bírálat keretében közreadott értekezéseiben, különösen pedig a Magyar Nyelv-ben „Gyepű és gyepüelve" címen közzétett tanulmányában használta fel, mely utóbbi hazánk határainak, a magyar állam és társadalom területi kialakulásának történetéhez adott, úgyszólván csak a helynevek szakszerű, magyarázata alapján, megbecsülhetetlen útbaigazításokat, gyakran átlépve a nyelvtudomány területére is, melynek szintén avatott munkása volt. E tartalmas, mindig gondolatkeltő tudományos munkássága több tudományos társulat igazgató választmányi, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes és a Szent István Akadémia tagságát szerezték meg neki, és emelték néhány évvel ezelőtt, br. Szalay Imre halála után, a Néprajzi Társaság elnöki székébe. Az Országos Levéltárba 1879-ben, alig 21 éves korában nevezték ki tisztté és itt országos főlevéltárnokságig emelkedett. Eleinte évekig nagynevű főnöke: Pauler Gyula mellett titkárkodott, s mint az ekkor mindnyájunk közös sorsa volt: az iktatástól és a nemesi ügyek intézésétől kezdve mindenféle szakügyekkel foglalkozott; később pedig a Levéltár egyes osztályait vezette. Gyakran bízták rá a heraldika és genealógia, közjog, helytörténet és levéltári szak körében felmerülő jelentősebb kérdések tanulmányozását, s e nemű jelentéseit is mindig kiváló tudás, eredeti felfogás és gondos mérlegelés jellemzé. A községi és egyéb helynevek ügyének törvényen alapuló rendezésével kapcsolatban különösen a községi pecsétek ügyét gondozta, s erre vonatkozólag az Országos Levéltár részére nagybecsű gyűjteményt állított össze; velem együtt dolgozott ki tervezetet a mohácsi vész előtti országos levéltári, közel 40.000 oklevél szakszerű regesztázására nézve; s részt vett az Országos Levéltár új palotájába leendő átköltözésnél szükségesnek mutatkozó előleges mintaállványozás előkészítő munkálataiban is. 1917-ben, hivatali szolgálati ideje eltelvén, velem együtt — aki bár szolgálati időre nézve fiatalabb, 1912 óta hivatalfőnöke voltam — őt is számfelett helyezték és állásunkat másokkal töltötték be; az 1919 elején, a nagy felfordulás