Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Csánki Dezső: Tagányi Károly (1858–1924) / 205–208. o.

206 VEGYES KÖZLEMÉNYEK kutatásait elsősorban Loyola Ignác hazájának szentelte, ahonnan ez a szellemi visszahatás kiindult. E mögött azonban Luther reformációját, e mögött pedig a renaissanceot találta s ezek tanulmányozásába merült el. E kutatásai társadalmi és jogi, de főleg gazdaságtörténeti okokra vezették, s most ezek részletes tanulmányozásába fogott, de már inkább hazai ós rokon területen. Így jutott el az aranybulla előtti századokon át Szent István, majd a honfoglaló magyarok koráig; sőt itt sem állapodva meg, a velünk egy eredetű keleteurópai és északnyugati ázsiai népek jogi és társadalmi viszonyainak tanulmányozásába mélyedt, különösen az e szakba vágó orosz tudományos irodalom felhasználásával, aminek lehetővé tétele végett oroszul is megtanult. Tagányi egyéniségére, tudományos alaposságára, széles látkörére mindennél jellemzőbb történelmi tanulmányútjának ez a távlatképe. Ily kiszélesült tárgykör nem alkalmas ugyan egységes nagy mű megalkotására, de az ismeretek, gondolkodónál a kritikai megfigyelések és megállapítások nagy tömegével gazdagítja a kutatót. Tagányi sokat olvasott s a nemzeti múzeumi levéltárakat, főleg pedig az Országos Levéltárat lassankint teljesen átbúvárolta. Tanulmányai folyamán aztán végkép a társadalom-, település-, jog- és gazdaságtörténelem érdekelte. A mi ifjúkorunkban vert gyökeret a történetkutatásban a megállapítás, a kultúrák szükségképi gazdasági alapokairól. Kutatásai közben Tagányit is ez a törvényszerű megállapítás vezette. Ez a kulcsa az ő történetírói kialakulásának. A többit, alkotásainak tárgyát inkább a véletlen, vagy a tudomány fejlődése adta meg. A millenium idejében felszólították az erdészetre vonatkozó történeti adatok összeállítására. Neki ekkor már oly nagy tudása és adattömege volt, hogy e többkötetes kútfőművet aránylag hamar kiadhatta. Midőn a gazdaságtörténelmi folyóirat eszméje felmerült, az ő személyében már kész szerkesztőt találtak. Közben, külföldi tanulmányai és a hazai levéltárakban talált adatai, figyelmét a földközösség régi intézményének felderítése felé fordították. Tudása, ötletességgel párosult rendszeressége, éleslátása és finom elkülönítőképessége mintha e, bár rövidre fogott művében látszanék legfeltűnőbben. Ugyanerről tanúskodnak a kora Árpádkor társadalmának Erdélyi László által megrajzolt képével szemben igen heves vita közben történt megállapításai; továbbá a Néprajzi Könyvtárban már legújabban 1919-ben „A hazai élő jogszokások gyűjtéséről" kiadott, említett nyugat európai és orosz, széleskörű tanulmányain alapuló,