Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Lukcsics Pál: A vásárhelyi apácák története. Veszprém, 1923. / 185–186. o.

ISMERTETÉSEK 185 1766-ban, szép gazdaság- és társadalomtörténeti problémák, s a reájuk vonatkozó akták publikálása is csak nyeresége lehet történetirodalmunknak. Ezek a kérdések azonban nemcsak külön-külön érdekesek, hanem alkalmasak volnának arra is, hogy a szerző, nem elégedve meg a sokszor lélektelen anyagközléssel, feldolgozásuk révén megismerkedjék a történettudomány problémáival. z. Lukcsics Pál: A vásárhelyi apácák története. Veszprém, 1923. 8°. 111 l E füzet egy nagyobbszabásúnak tervezett és a szerző saját kiadásában megjelenő vállalat, a Közlemények Veszprém vármegye múltjából első száma. Szerzője az egyes részletkérdések feldolgozásával Veszprém megye monográfiáját óhajtja előkészíteni, másrészt pedig a megye közönségének érdeklődését kívánja felébreszteni lakóhelyének múltja iránt. Mivel folyóirat kiadására egyelőre nem gondolhat, időhoz nem kötött önálló füzetekben kísérli meg saját és munkatársai tanulmányait közzétenni. Az előszóban röviden ismertetett programm valóban gazdag és változatos s nem egy pontjának, például az úrbér rendezésének sikeres kidolgozása történetirodalmunknak régóta érzett hiányát van hivatva pótolni. Lukcsics kettős feladatát: eleget tenni a tudomány követelményeinek s amellett olvasható könyvet adni a közönség kezébe, az anyag elrendezésével szerencsés módon oldotta meg. Első helyen közli ugyanis a tulajdonképeni feldolgozást, majd a kolostor hiteles helyi és magántermészetű kiadványai következnek, egész terjedelmükben közzétéve, amelyek legnagyobbrészt XVI. századi magyar nyelvű szövegek, tehát mindenki által könnyen érthetők, végül pedig az apácák történetére vonatkozó oklevelek pontos magyar regesztáit olvashatjuk. Látszólag ez a legutóbbi rész felesleges, mivel a szerző a feldolgozásban már összefoglalta adataikat, de csak látszólag, mivel középkori okleveles emlékeink csekély száma nagyon is szükségessé teszi, hogy mindent megbecsüljünk, másrészt az apácákról szóló oklevelek igen gyakran olyan részleteket is tartalmaznak, amelyek nem reájuk vonatkoznak s így a feldolgozásba nem is kerülhettek bele. Ezek a regeszták tehát forrásanyagunkat gazdagítják s a történettudomány művelőinek munkáját segítik elő. A könyv anyaga merőben levéltári s a veszprémi káptalani levéltár mellett túlnyomórészt az Országos Levéltárból származik, ahová, a kincstári osztályba, a II. József által eltörölt klarissza-apácák irataival került be. Mivel ez