Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Jakubovich Emil: XII. századi oklevéltöredékek. I., Miske ispán fia István végrendelete 1164-ből / 155–162. o.

161 latin költeményei alapján, kettő latin himnuszok, nyomán készült, a többi darab azonban zsoltárokból és szentírási igékből önállóan szerkesztett alkotás. Ugyancsak 1588-ban jelent meg Lam énekeskönyvének második füzete 14 énekkel Görlitzben. Ezek az énekek főképen a hitélet érősbítését szolgálják és Melanchtonon kívül különösen Lobwasser Ambrus német zsoltárfordítót és Thymaeus Györgyöt követik. Végül halála évében két éneket adott ki, amelyekben a világi hiúságokat ostorozza, halála után pedig Késmárk bírájának és honfitársainak ajánlva két imája és könyörgő éneke jelent meg „Wider die Türcken vnd Tattern vnd andere Feinde der christlichen Kirchen". Utóbbiakat Grynaeus Simon liegnitzi pap a késmárki egyházhoz intézett soraiban Lam hattyúdalainak mondja és szép hexameterekben dicsőíti emlékét. Lam nagy műveltségét és tehetségét valóban legelkeseredettebb ellenfelei is elismerték. Énekeskönyvének szelleme különösen tiszteletreméltó, mert itt a felekezeti pártviszályok fölé tudott emelkedni — noha különben tevékeny részt vett bennük — és valóban a Szentíráson alapuló tiszta vallásosságot nyújtott híveinek. Énekeinek egy részét felvették egy Kassán 1628-ban megjelent énekgyüjteménybe is, amelyből azonban jelenleg egy példány sem ismeretes. Lam hűséges fegyvertársa a kryptokálvinista mozgalomban Pilcz Gáspár egyik vitairatában szintén írt egyházi énekeket az oltári szentségről, ez a vitairata azonban elveszett. A nyugatmagyarszági németek közül a XVI. században egyedül a soproniaknak van saját énekeskönyvük. Kiadója Gerengel Simon, a soproni ev. egyház megszervezője. Nem önálló munka, hanem Gerengel katekizmusával együtt jelent meg először Regensburgban 1569ben. (XVÍ. századi kiadásai még: 1571 Augsburg, 1582 h. n.) A rendelkezésünkre álló negyedik, Bécsben megjelent kiadás (1619) alig különbözik a korábbiaktól. Gerengel egyházi énekeiről munkájának Sopron város tanácsához intézett előszavában ezeket mondja: „. . . díeweil wir seyd herobey vnserer Christlichen gemeine fnehr Psalmen vnd Geistliche Lieder angerichtet, hab ich vns dieselbigen zum bestén auch hinnach setzen wollen, dasz man sie feyn beysamen habén köndte." Az énekeskönyv 71 darabjának legnagyobb részét, a zsoltárok verses feldolgozásait és a főbb hittételekről szóló énekeket válóban maga Gerengel írta. Hűségesen támogatta munkájában soproni paptársa, a szintén osztrák származású Pharerus Gergely, aki szintén több éneket írt. Ezenkívül kiaknázta Gerengel a németországi énekszerzőket (Luther, Jonas Justus, Éber Pál, Dietrich Vida), a latin himnuszköltészetet és lithurgiai hagyományt. Énekeinek gyakorlott Pukánszky: A magyarországi németség irodalmi törekvései. 11