Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kapossy János: A Herzan-gyüjtemény hagyatéki leltára / 148–154. o.

148 KISEBB KÖZLEMÉNYEK A Herzan-gyüjtemény hagyatéki leltára. : A művészettörténeti kutatás az újabb évtizedekben mind nagyobb érdeklődéssel fordul a múlt írott emlékei felé. Módszere hosszas keresés és forrongás után kinőtt az egyoldalúságok útvesztőiből: a műalkotás meghatározásában immár egyaránt épít a stíluskritika eredményeire s a levéltári kutatás írott adataira. A meghatározás s a pontos emlékismeret minden további munka kiinduló pontja: megannyi apró, biztos adat a fejlődéstörténeti problémák s a stílustörténet nagy szintéziséhez. S ebben az előkészítő munkában két kérdésre keres megoldást a kutató. Mindenekelőtt a művészettörténeti kutatás sajátos módszerével, az összehasonlító stíluskritikával vizsgálja a műalkotást, amely ma is él és hat s eredetének kérdésére jóformán önmagán hordja a feleletet. Másfelől pedig minden történeti tudomány közös módszerével, az egykorú írott források feltárásával igyekszik közelebb férkőzni az alkotáshoz s a kétféle módszer eredményének egybehangzó, ellenmondás nélküli adatai alapján a műalkotás mesterét és keletkezésének időpontját és körülményeit megállapítani. A második kérdés a műalkotás külső története: nyomon követése az emléknek — főként ingó alkotásnak, képnek, szobornak, iparművészeti tárgynak — mai lelőhelyétől visszafelé, gyűjteményről gyűjteményre, néha évszázadokon keresztül, ha lehet, egészen az eredetéig. Ez utóbbi, a származás (Herkunft) történetének felderítése, tisztán történetírói munka.

1 Módszere is közös a történeti kutatáséval: a források feltárása és kritikai értékelése. S e források természete igen különböző. A műalkotás külső története nem egyszer maga is bonyolult és változatos. Majd a mester műhelyében látja a művészet barátja a készülő művet s ír róla néhány sort naplójában, leveleiben. Ha megrendelésre készül a mű, szerződések, számadások, nem egyszer levelek szólnak róla, melyek már eredetének kérdését is megvilágítják. Majd nyilvánosság elé kerül, templomba, középületbe, esetleg magánosok gyűjteményébe. Itt ismét útleírások és feljegyzések, topográfiai munkák, kalauzok, guidák és leltárak tehetnek róla említést. Majd hagyatékba, esetleg árverésre viszi a sorsa; vándorútjának emlékét hagyatéki leltárak és jegyzőkönyvek őrzik. Végül tán valamely újabbkori modern gyűjtemény szerzi meg s iktatja több1 Wö.: Joseph Strzygowski: Kundé, Wesen, Entwicklung. Beitrage zur vergleichenden Kunstforechung. Hg. vom Kunsthistorischen Institut der Uuiversitat Wien. S. 15. Wien, 1822.