Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kapossy János: A Herzan-gyüjtemény hagyatéki leltára / 148–154. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 149 kevesebb megbízhatósággal és körülményességgel írott vagy nyomtatott leltárába avagy katalógusába. Ez önkényesen felvett példa rávilágít egyben az írott források természetére és fajaira is: vagy irodalmiak az emlékek, vagy okmányszerűek.

2 Az utóbbiak nagy csoportjába tartoznak a leltárak is. Akár valamely magángyűjteményről készültek a tulajdonos számára, akár hagyatékról az utódoknak, magukban foglalják legalább a műalkotás megnevezését, címét és mesterét, néha a mtí anyagáról, méreteiről szóló feljegyzéseket is. Forráskritikai értékük nem mindig megbízható. A műalkotás mesterére vonatkozó adataik csak kellő mérlegeléssel fogadhatók hitelesnek. Hisz nem egyszer puszta hagyomány vagy jóhiszemű tévedés ad mesternevet. A kép vagy szobor tárgyát s alkotóját megjelölő rövid feljegyzések sem mindig szolgálhatnak az azonosítás biztos alapjául, főként ha általánosabb témájú az alkotás,

3 bár ezen a nehézségen gyakran átsegítik a kutatót a kérdéses adatot támogató és kiegészítő egyéb írott források. S a legfőbb ok kulcsa, amely a modern művészettörténeti kritikát kétkedővé teszi a régi leltárak adataival szemben: a műgyűjtő lélektanában keresendő. Emberi természetéből folyó szükségképeni következmény, amely alól alig-alig van kivétel, hogy szeret többnek látszani, mint ami s ezt gyűjteményében is kifejezésre juttatja. Ritkaságot, nagy értéket, vagy legalább nagy neveket szeret látni maga körül. Ha ismeretlen szerzőtől származó kép jut birtokába, amely némi stílusrokonságot avagy iskolakapcsolatot mutat valamely nagy mesterrel, csak természetes, hogy pontosabb utánjárás, biztos meghatározás helyett a jobban hangzó és vonzóbb nagy név kerül az alkotás alá. Sőt gyakran nem is a műalkotás belső értékei teszik a képet kedvessé és becsessé gyűjtője szemében, hanem egy tévesen felvett nagy név varázsa. Mindezek oly szempontok, amelyek óvatosságra intik a kutatót a leltárak forrásszerű értékelésében. És mégis, nem egyszer támogatják leltárak vagy régi katalógusok adatai a mai meghatározást. Múzeumainkban ma is számos műalkotás szerepel téves vagy hozzávetőleges mesternév alatt s nem egy „átkeresztelés" történik gyakran éppen régi leltárak adatainak megfelelően. Ezért, bár a műalkotás mesterére vonatkozó adataik a modern művészettörténeti 8 V. ö. Hans Tietze: Die Methode der Kunetgeschichte 200 s kk. 11. Leipzig 1913. 3 Madonna a gyermek Jézussal, Szt. család, ismeretlen férfi arcképe » effélék. — Leltárunkban ilyen pl. Paese, vedute stb . . .