Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Holub József: Giuseppe Mazzatinti, Giustiniano Degli Azzi: Gli archivi della storia d'Italia. Vol. I–V. Serie II. Vol. I–IV. 1898–1915. / 353–358. o.

ISMERTETÉSEK 355 végeznie. Az Archives Nationales két fiatal tisztviselője, Langlois és Stein, — előbbi igazgatója, utóbbi pedig osztályigazgatója ma e levéltárnak —, vállalkoztak arra a munkára, hogy áttekintést nyújtsanak a francia történetet érdeklő anyagot tartalmazó hazai és külföldi levéltárakról. 1891-ben jelent meg Les archives de l'histoire de France című munkájuk, amely ismerteti ezek anyagát, nyomtatott vagy kéziratos inventariumaikat, s mindazon műveket, amelyek bennük a kutatást megkönnyítik. Ez a vaskos kis kötet nagy feltűnést keltett mindenütt; alapos ismertetésekben foglalkoztak vele, s mint követendő mintát, a legnagyobb dicséretekkel halmozták el.

1 Olaszországban is felszínre került ismertetései kapcsán e kérdés, s Roberto Galli, a tudós képviselő a Nuova Antológia hasábjain hozzászólva, azt javasolta, hogy az olasz levéltárak anyagáról rögtön adjanak ki általános ismertetést, s azonnal lássanak hozzá kimerítő speciális inventariumok készítéséhez; úgy gondolta, hogy e munkálat elvégzésére elégséges lesz 20.000 líra és egy évi idő. De még ezzel sem elégedett meg, hanem, mint Moreau Párizsban, úgy ő Rómában akarta összegyűjtetni az összes levéltárak inventáriumait, s a külföldiek közül is azokét, amelyek gazdagok olasz emlékekben. Galli e lelkes javaslatához a kiváló levéltárnok és tudós paleografus, Cesare Paoli szólt hozzá (Rivista delle Biblioteche e degli Archivi VI. 1895. 159.), kifejtve, hogy az keresztülvihetetlen („forse troppo pretenziosa o — per lo menő — prematura"), de még ha megvalósítható is volna az „archivio degli archivi centrale", ez csak annak könnyítené meg munkáját, aki Rómában tartózkodik; igazi segítséget — folytatta — csak akkor nyújtunk az összes kutatóknak, ha kinyomattatjuk az egyes levéltárak lajstromait és regestákat adunk ki. Azt ajánlja végül, hogy a miniszter vegyen föl e célra bizonyos összeget a költségvetésbe, a munkát központosítsák, s az eredmény s a munka egyöntetűsége is biztosítva lesz. Hivatalos úton azonban ez irányban egy lépés sem történt; s ha ma mégis kilenc kötetben több mint másfélszáz levéltár anyagáról kap alapos áttekintést az érdeklődő, ez egy lelkes, fáradhatatlan, tudós férfiúnak érdeme, aki nem várván támogatásra, egyedül fogott ez óriási munkához, s bár akadtak munkatársai is, az első kötetek anyagának nagy része az ő munkájának gyümölcse. Giuseppe Mázzaiinti volt ez, a forli-i gimnázium történettanára, majd 1 Századok, 1892. és 1893. évf.