Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Lukinich Imre: Magyarországi ál-Rákócziak / 321–334. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Magyarországi ál-Rákócziak. Az 1735-i Péró-féle parasztlázadás keletkezése ós lefolyása kétségtelenné tette, hogy Rákóczi személyének és> a nevéhez fűződő küzdelmeknek emléke még élénken élt a. köznemesség és a parasztság körében. A mozgalmat megelőző időkben kiadott királyi rendeletek által vallási és nemzeti érzelmeiben nyugtalanított nép 1734 körül szinte türelmetlenül várta az öreg Rákóczit s tőle remélte helyzete jobbrafordulását. Mikor ugyanezen év folyamán gróf Károlyi Sándor, az egykori kurucvezér, ezredének nagyobbmérvű létszámemelésére királyi engedélyt nyert s a toborzást ennek értelmében megindíttatta, a nép meg volt arról győződve, s hitét Rákóczi itthonmaradt s hozzá lélekben hű hívei állandóan táplálták is, hogy a toborzás tulajdonképen Rákóczi számára történik, aki hazafelé készülődik. Pérónak magyar pátenseiben a rác parasztvezér már Rákóczi generálisaként szerepelt. Rákóczi s a kuruc név ismét forgalomba került. Érthető ezek után, hogy a kormány a mozgalom elfojtása után erélyes rendszabályokkal kívánta biztosítani a köznyugalmat. Az egész ország területére kiterjedő vizsgálatok és nyomozások csekély eredménnyel jártak ugyan, mert hiszen a mozgalom földrajzi határai szűkek voltak, de arra mégis elegendőknek mutatkoztak, hogy az esetleges egyéni vállalkozások útját bevágják s azokat, akik a zavaros közviszonyok hangulatát felhasználva, a nép hiszékenységével visszaéltek, ártalmatlanokká tegyék. Így került a budai börtönbe 1735-ben Nógrád megyéből Fodor László, aki Bercsényi Miklós fiának, Lászlónak adta ki magát, s falurólfalura járván, menedékleveleket osztogatott a kocsmárosoknak.

1 Ugyanezen esztendőben került kézre az a lengyel kalandor is, aki azt híresztelte magáról, hogy Rákóczi Ferenc kisebbik fia, György, s akinek ügye sokáig foglalkoztatta a hatóságokat. Még 1734 június 9-én történt, hogy az árvamegyei 1 V. ö. Márki Sándor: TOTÓ lázadása. Budapest. Akadémia. 1893.. főleg 15., 16., 18., 20., 38. és 68. 11. Thaly K.: A Rákóczi-ház utolsó tagjairól. Turul. II. (1884.) 95. 1. jegyzet. Levéltári Közlemények. 21