Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Gross, Lothár: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben / 278–286. o.

282 DR. GROSS LOTHAR birodalmi kancellária egyes osztályai közt nevezetesek: a diplomáciai iratok (azaz a német-római császár különböző államokban tartózkodó követeinek jelentései és az ezekhez intézett utasítások), a birodalmi gyűlések iratai, császárválasztási és koronázási iratok, háborúkra és békekötésekre vonatkozó iratok, vallásügyiek, különböző államférfiak levelezései („nagy korrespondencia" néven), s III. Frigyes és I. Miksa kancelláriájának a külön osztályokban őrzött aktái. A birodalmi levéltár egyik legbecsesebb állaga a XIV. század végétől 1806-ig megszakítatlan sorozatban meglevő birodalmi regiszterek és a birodalmi taksakönyvek. (Ez utóbbiak a XVI. század második fele óta.) A birodalmi kancellária anyagát kiegészíti a mainzi érseknek, mint birodalmi főkancellárnak levéltára, aki a rendek képviselője lévén a császárral szemben s mint ilyen rendesen ellenzéki magatartást tanúsítván, levéltára egész új oldalát tünteti fel a birodalom kormányzásának. A harmadik idetartozó állag a birodalmi udvari tanács levéltára, mely hatóság a birodalmi kamarai törvényszékkel együtt a birodalom legfőbb igazságügyi szerve volt, s emellett politikai és kegyelmi ügyekkel is foglalkozott. Levéltára ehhez képest két részre oszlik: a felperesek neve szerint rendezett periratokra (judicialia), és a különböző kegyelmi tényeket és előjogokat tartalmazó gratialia osztályra, amely utóbbinak anyagában például a nyomdai privilégiumokra, könyvcenzurára, orvosi privilégiumokra, postaügyekre vonatkozó iratok a művelődéstörténetet is érdeklik. Ez utóbbi osztályhoz tartoznak a hűbéri iratok is. Az egyetemes európai történet szempontjából a birodalmi levéltáraknál még sokkal fontosabbak a Habsburgmonarchia központi szerveinek levéltárai. Köztük legrégibb az úgynevezett titkos osztrák állami registratura (1665— 1696), mely a külügyeket akkor intéző osztrák udvari kancelláriának külügyi aktáit foglalja magában. Ilyenek továbbá a titkos konferencia (1669—1740), az udvari és állami kancellária (1742—1848) és a császári (és királyi) ház és a külügyek minisztériuma (1848—1918) levéltára. Az osztrák diplomatáknak ezen levéltárakban található jelentései ós a hozzájuk intézett utasítások főként azon korokból fontosak és tanulságosak, amikor, például Kaunitz és Metternich idejében, a monarchia külügyeinek vezetői az európai államrendszerben kimagasló állást foglaltak el. Ezen* ä jelentést tevő (követ, nagykövet, konzul) szerint rendezett diplomáciai iratok mellett a monarchia belső történetére is