Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Gross, Lothár: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben / 278–286. o.

280 DR. GROSS LOTHAR nak, melyekhez a következő évtizedek folyamán a többi központi birodalmi hatóságok, elsősorban pedig a birodalmi udvari tanács levéltárai járultak. 1852-ben idekerült még az addig Frankfurtban őrzött birodalmi levéltára a mainzi érseknek (aki a német-római birodalom főkancellárja volt), úgyhogy most a levéltár egyik legértékesebb részét ezek a teljes egészükben itt őrzött német-római központi levéltárak képezik. Nincs helyünk itt sem azon gyarapodásokról szólani, melyeket a levéltár a szekularizálások, valamint a különböző hadi és politikai események során nyert, sem pedig azon viszontagságokról, melyek azt főként a napóleoni háborúk alatt, 1805-ben és 1809-ben érték, amikor is a levéltári anyag egy része hajókon Magyarországra menttetett, más része pedig Napoleon által átmenetileg Parisba hurcoltatott. Meg kell azonban említeni, rendkívül becses középkori oklevelei miatt, a salzburgi érsekség és káptalan 1805-ben és 1814-ben bekebelezett levéltárát. Egyéb értékes állagok, mint a szintén a múlt század első éveiben Bécsbe került velencei köztársasági államlevéltár és a trienti érsekség levéltára, megint visszavitettek származási helyükre, amikor az illető területek a Habsburg-monarchiától elszakadtak. Állandó gyarapodása volt a levéltárnak 1851-től kezdve abból, hogy az 1848 óta az államkancellária helyébe lépő külügyminisztérium registraturáiból az iratok fokozatosan átadattak a levéltárnak. Anélkül, hogy ez átadás egyes fázisait külön fölemlítenénk, ki kell emelnünk, hogy az 1920-ban végrehajtott legutolsó átadás óta az államkancellária ós külügyi elődjei, valamint a cs. és kir. közös külügyminisztérium összes politikai-diplomáciai iratai (1700-tól 1919-ig), továbbá az adminisztratív iratoknak legnagvobb része (ezek átadása még folyamatban van) a házi, udvari és állami levéltárban őriztetnek. Elsőrangú kútfő-anyagot nyert a levéltár a Habsburgmonarchia belső történetére is, a korábban az uralkodó kabineti irodájában őrzött registraturák állagaival. Már 1885-ben megkapta az 1761—1848 közt működött államtanács levéltárát, melyet 1902—1910-ben a kabineti irodának régebbi, 1867 előtti registraturái követtek, köztük az államkonferencia levéltára, a szoros értelemben vett kabineti levéltár, a minisztertanács jegyzőkönyvei, továbbá kimagasló államférfiak levelezései és hátrahagyott iratai. A kabinetirodának hátralevő, 1867-től az osztrák-magyar monarchia