Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - [m-a]: A Magyar Történelmi Társulat bécsi intézete / 214–218. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 215 kutató hiába áldozza életét egy-egy nagy feladat megoldására, tökéleteset és teljeset képtelen alkotni; ezzel szemben az intézetben megvalósított együttes munkálkodás, helyes szervezet és munkamegosztás mellett megőrzi a módszer és szellem folytonosságát, s időben kevésbbé gátolva, képes monumentálisát ós amellett a tudományos színvonalnak megfelelőt teremteni. (V. ö. gróf Klebelsberg Kunó elnöki megnyitó beszédét a Magyar Történelmi Társulat 1917. évi április 26.-i közgyűlésén. Századok, 1917. évf. 214. 1. és kk.) Csakugyan hatalmas levéltárak lelkiismeretes áttanulmányozására kevés egy emberélet; egyes kutatók pedig aránylag nehezen támaszkodhatnak elődeik életének művére. Kikristályosodott módszer mellett is egyéni marad a kutatásban az anyag értékelése, az egyéni felfogástól függenek a kiválasztás vezérelvei. Ha az egymást követő kutatók nem egységes irányítás mellett, s nem egységes felfogással dolgoznak, az utódnak mindig át kell tekintenie azokat a területeket, ahol elődje a kiválasztást már elvégezte. Az újkori történelem szintézisét, az anyag beláthatatlan tömege miatt csak a kialakult hagyományok tekintetbevételével végzett kollektív munka oldhatja meg. Gróf Klebelsberg Kunó, mikor 1917-ben a Magyar Történelmi Társulat elnökségét átvette, már első megnyitó beszédében rámutatott a magyar történetírás nagy mulasztására. Megállapította, hogy amilyen szépen haladt középkori irott emlékeink közzététele, annyira elhanyagoltuk történelmünk utolsó két évszázadát, amikör „a korábbi meddő háborúk és felekezeti villongások helyébe közjogi, kulturális és közgazdasági törekvések léptek, melyek mai közéletünknek közvetlen előzményei, s melyeknek ismerete nélkül viszonyaink és számos intézményünk igazán meg sem érthetők". A Magyar Történelmi Társulat hozzá is fogott levéltári kutatóink nagyobb történelmi forráskiadásra való megszervezéséhez, s 1918 tavaszán az addig nyert anyagi eszközök már lehetővé tették, hogy a világháború megszűntével „Magyarország újabbkori történetének forrásai" gyűjtőcím alatt összefoglalt sorozatos kiadvány meginduljon. Hasonlóképen elhanyagolt terület volt a török hódításkorabeli magyar királyság, de főleg a törökökkel való összeköttetésünk története is. Velics Antal, Salamon Ferenc, Szilády Áron, Thury József, Takáts Sándor és Karácson Imre kutatásai az óriási anyagnak csak kis részét meríthették ki. Dr. Károlyi Árpád emlékirataiban figyelmeztette a Magyar Történelmi Társulat vezetőit, hogy a bécsi állami