Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ISMERTETÉSEK - [-á-]: Anjoukori okmánytár. Szerkeszti Tasnádi Nagy Gyula. VII. kötet. Budapest, 1920. / 200–212. o.

204 ISMERTETÉSEK Királyfiakarcsa, Egyházaskarcsa, Erdőhátkarcsa, Barjúsága (tó), Damasa (29. 1.), ellenben a ezepesmegyei Korompa határánál már németeket: Wysensteyn (rupis), Streytgessergnmt (rivulus), Vleysheuersseyf (vallis Beu rivulus), Bentnergrunt (főne) és egy magyart: Szénégetőpatak (450. 1.). Egész kultúrkép tárul elénk az erdélyi vajdának egyszerű kis birtokiktató parancsában, amellyel meghagyta -a kolozsmonostori konventnek, hogy Gerendi Pétert iktassa be Bányabük falu, az oláh telepek és a hozzátartozó területek birtokába (42. L). A terminus technikusok, a magyar nevű falu, a még önálló nevet sem nyert oláh villá-k és a teljesen lakatlan földek (terre) térben egymás mellett fekvő, de időben egymás után következő kultúrrétegek bizonyítékai. A birtokviszonyok terén a nemzetségi közös birtoklás felbomlásának menetét, a vérségi kapcsokkal összefűzött társadalmi rétegek további differenciálódását állítják elénk a jól ismert osztálylevelek. A királyi, régi várbirtokok ekkor már átestek a bomláson, magánkézre jutottak. Várfölde birtokot is — neve után ítélve csak ilyen birtok lehetett — már mint leánynegyedet biztosítják többen közös ősük dédunokáinak (225. 1.). A Herman-nembeli Ferenc és felesége, nem lévén fiúgyermekük, összes birtokaikat eladományozzák Árokközi Miklósnak és fiainak, főleg azonban Miklósnak, mivel három leányukat, kiket szegénységük miatt nem volt módjukban kiházasítani, ruhákkal, ingóságokkal, menyegzői ékszerekkel ellátva, hozzájuk hasonló nemes férfiakhoz adtak férjhez; hangsúlyozzák azonban, hogy a birtokokat kizárólag csak Miklósnak és fiainak adják és semmiféle rokonuk, nemzetségtársuk azokból részt nem kívánhat („exceptis omnibus aliis fratribus patruelibus et proximis ac generationibus eorundem"; 529. és 540. 1.). Nagyon jellemző a nemzetiségi birtokok felosztására az a mód, ahogyan az Aba-nem három tagja egymással megegyezett. Az ősi birtokot, ahol apjuk curiája van, a hevesmegyei Visontát, nemkülönben Karácsondot és Hevest háromhárom részre osztják, úgy hogy mindegyiknek egy harmad jut a falvakból, ellenben a többi, már részben Sáros megyében fekvő birtoknál nem osztanak fel külön-külön minden egyes falut, hanem mindegyik testvér több, egész falut kap osztályrészül. Megegyeznek afelől is, hogy ha valamelyikük egyik birtokát elveszítené, s azt közös erővel nem tudnák visszaszerezni, a kárt nem szenvedett fél köteles részt juttatni vagyonából annak, aki veszített. Éppen így még mindig