Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ISMERTETÉSEK - [-á-]: Anjoukori okmánytár. Szerkeszti Tasnádi Nagy Gyula. VII. kötet. Budapest, 1920. / 200–212. o.

ISMERTETÉSEK 205 a régi nemzetségi közös birtoklás maradványa az a megállapodás is, hogy a jövőben megszerzendő birtokokból is mindegyik részt fog kapni. Ugyanez az oklevél érdekes részleteket tartalmaz afelől is, hogy milyen lehetett egy Anjou-kori falu. Visontán van nevezetesen templom, mellette egy malom, a patakon kőhíd vezet át; a jobbágyházak három külön utcában (pars seu piatea) csoportosulnak, melyek közül az egyiknek Magyarfalu a neve (tertiam piateam Magyarfalu dictam); ott van azután az ősi curia, tovább egy Lebel nevű német (Teutonicus) curiája, majd egy „Tornhel"-nek nevezett locus sessionalis, a templom mellett egy üres jobbágyhely, végül pedig egy halastó. A jobbágyházak kezdetlegesek, jórészt fából készültek. Mert csak így eshetett meg, hogy Lindvai Miklós bán jobbágyai a zalamegyei Gyolcs faluban hét jobbágy házát egyszerűen elhordták (298. 1.). De fából épült a beregmegyei Szálkán a Mindszentekről elnevezett kápolna is, és így érthető, hogy egy birtokfelosztást előadó oklevél külön kiemelendőnek tartja azt, hogy Zemplén megyében Szerdahelyi Miklós már "kőházat kezdett építeni (308. 1.). A hatalmaskodás eseteit tárgyaló oklevelektől lehetne várnunk, hogy valami felvilágosítást nyerünk az egyes nemesi udvarházak bútorzatára, felszerelésére vonatkozólag. De éppen a panaszosok hallgatásából azt kell következtetnünk, hogy akik erőszakkal mások házára törtek, ott bizony a gazdasághoz tartozó élő állatokon kívül nem sok értékes dolgot találtak. Régöni Tamás sem tud mást mondani a görgényi várnagyra, mint hogy feltöretvén curiáját, tizenkét tehenét elhajtatta (113. 1.). Ily szempontból nem érdektelen az az oklevél, amely elmondja, hogy amikor Szeptenczi István leánya, Csala, Szőke Miklós fiaival kiegyezett, átadott ezeknek 20 hold szántóföldet, viszont az övé maradt régóta élvezett birtokrésze, azonkívül kapott egy szobát cum pretorio de sepibus és 2 penza dénárt pro construenda domo caminaria (496. 1.). Az oklevelek nagy része birtokügyekről szól ugyan, adománnyal vagy perrel kapcsolatban, de természetesen, mivel rövid időköz emlékeit ölelik fel, nem lehet segítségükkel sem egy főúri család birtokainak kialakulását megrajzolni, sem pedig általában a birtokszerzés, a meggazdagodás különböző módjait megállapítanunk. Azonban találunk már egykét megemlékezést földbérletekről is. Lindvai Miklós bán fiai bérbe veszik (in feudum... vulgariter zabas dictum) Rátki