Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ISMERTETÉSEK - [-á-]: Anjoukori okmánytár. Szerkeszti Tasnádi Nagy Gyula. VII. kötet. Budapest, 1920. / 200–212. o.

ISMERTETÉSEK 203 bíró, úgy hogy amikor Jánoki magtalan halála folytán az ősiségi törvény értelmében a birtok a királyra szállott és az el is adományozta az óbudai apácáknak (VII. k. 476, L), Janókban és tartozékaiban már benne ült Jakab pozsonyi bíró. Így a törvény rendelkezésének és a való életnek ki­egyezése, az örök kompromisszum eredménye az idézett ok­levél, mely szerint a pozsonyi bíró tovább is megmaradt a falvak birtokában, de viszont az apácáknak évente egy bizo­nyos összeget fizetett. így most már azt is megértjük, hogy miért képviselhették a királynét mint ügyvédek, megbízottak Demeter mester, a királyi gyűrűspecsét őre és Jakab pozsonyi bíró, amikor az egyházasmegyeri nemesek pert indítottak ellene Jánok miatt (VII. k. 231. 1.). Különben Jakab kezén maradtak a birtokok továbbra is, amint arról az Országos Levéltár erre vonatkozó okleveleiből meggyőződhetünk, amelyek azonban természetesen az Anjou-kori okmánytárnak már csak következő köteteiben fognak helyet foglalni. (L. a Dl. 4804-ben átírt okleveleket és az Acta monialium Posoni­ensium, főleg az 5., 6., 12., 13. fasciculusok elenchusát.) Ezt a munkát, egy-egy érdektelen oklevélszöveg adatai­nak a történelmi fejlődésbe való beállítását, s azoknak gaz­daság- és társadalomtörténeti szempontok alapján történő értékelését a kötet "minden egyes darabjával kapcsolatban elvégeznetnők. Éppen ebben rejlik minden középkori diplo­matárium óriási értéke. A következőkben a kötet anyagát óhajtván ismertetni, csak azokat az egyes darabokat emeljük ki, amelyek külön, magukban véve is érdekes és figyelemre­méltó adatokat tartalmaznak. Az oklevelekben benne tükröződik az egész akkori Magyarország. Helytörténeti szempontból minden egyes darab becses emlék, amelyek a részleteken felülemelkedve egyetemes jelentőséget nyernek, ha településtörténeti szem­pontból értékesítjük őket. Ismeretes, hogy a helységnevek még nem feltétlenül megbízható és döntő bizonyítékok a lakosság nemzetiségének megállapításánál. Szláv lakosságú területről egy Újfalu nevű helység még nem igazolja, hogy lakossága magyar volt. Ily kétes esetekben egyedül azon dülő-nevek alapján juthatunk biztos eredményre, amelyeket egy-egy határjáró oklevélben találunk meg. A Csallóközben fekvő Egyházaskarcsa és Deáki határainak leírásában ilyen magyar helynevek említtetnek: Magyartelek, Nagyabony, Fövenyszer, Kányaór, Lápsártó, Síkabony, Csobotszigete, Pilátabony, Szerdahely, Etrekarcsa, Füzestó, Mesterfölde, Patakága, Pinkekarcsa, Pinkaabony, Szilvahát, Konrádtelke,

Next

/
Thumbnails
Contents