Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ISMERTETÉSEK - [-á-]: Anjoukori okmánytár. Szerkeszti Tasnádi Nagy Gyula. VII. kötet. Budapest, 1920. / 200–212. o.

ISMERTETÉSEK 203 bíró, úgy hogy amikor Jánoki magtalan halála folytán az ősiségi törvény értelmében a birtok a királyra szállott és az el is adományozta az óbudai apácáknak (VII. k. 476, L), Janókban és tartozékaiban már benne ült Jakab pozsonyi bíró. Így a törvény rendelkezésének és a való életnek kiegyezése, az örök kompromisszum eredménye az idézett oklevél, mely szerint a pozsonyi bíró tovább is megmaradt a falvak birtokában, de viszont az apácáknak évente egy bizonyos összeget fizetett. így most már azt is megértjük, hogy miért képviselhették a királynét mint ügyvédek, megbízottak Demeter mester, a királyi gyűrűspecsét őre és Jakab pozsonyi bíró, amikor az egyházasmegyeri nemesek pert indítottak ellene Jánok miatt (VII. k. 231. 1.). Különben Jakab kezén maradtak a birtokok továbbra is, amint arról az Országos Levéltár erre vonatkozó okleveleiből meggyőződhetünk, amelyek azonban természetesen az Anjou-kori okmánytárnak már csak következő köteteiben fognak helyet foglalni. (L. a Dl. 4804-ben átírt okleveleket és az Acta monialium Posoniensium, főleg az 5., 6., 12., 13. fasciculusok elenchusát.) Ezt a munkát, egy-egy érdektelen oklevélszöveg adatainak a történelmi fejlődésbe való beállítását, s azoknak gazdaság- és társadalomtörténeti szempontok alapján történő értékelését a kötet "minden egyes darabjával kapcsolatban elvégeznetnők. Éppen ebben rejlik minden középkori diplomatárium óriási értéke. A következőkben a kötet anyagát óhajtván ismertetni, csak azokat az egyes darabokat emeljük ki, amelyek külön, magukban véve is érdekes és figyelemreméltó adatokat tartalmaznak. Az oklevelekben benne tükröződik az egész akkori Magyarország. Helytörténeti szempontból minden egyes darab becses emlék, amelyek a részleteken felülemelkedve egyetemes jelentőséget nyernek, ha településtörténeti szempontból értékesítjük őket. Ismeretes, hogy a helységnevek még nem feltétlenül megbízható és döntő bizonyítékok a lakosság nemzetiségének megállapításánál. Szláv lakosságú területről egy Újfalu nevű helység még nem igazolja, hogy lakossága magyar volt. Ily kétes esetekben egyedül azon dülő-nevek alapján juthatunk biztos eredményre, amelyeket egy-egy határjáró oklevélben találunk meg. A Csallóközben fekvő Egyházaskarcsa és Deáki határainak leírásában ilyen magyar helynevek említtetnek: Magyartelek, Nagyabony, Fövenyszer, Kányaór, Lápsártó, Síkabony, Csobotszigete, Pilátabony, Szerdahely, Etrekarcsa, Füzestó, Mesterfölde, Patakága, Pinkekarcsa, Pinkaabony, Szilvahát, Konrádtelke,