Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ISMERTETÉSEK - [-á-]: Anjoukori okmánytár. Szerkeszti Tasnádi Nagy Gyula. VII. kötet. Budapest, 1920. / 200–212. o.

202 ISMERTETÉSEK Az időrendben egymás mellé került anyag nem összefüggő, és középkori forrásaink természetének megfelelően ily rövid időközből alig is találunk két-három egymásbakapcsolódó emléket. Így ennek a kötetnek anyaga is természetszerűleg csupán a korábban ismeretessé lett oklevelekkel együttesen értékesíthető és értékelhető. Egyetlen példát óhajtunk csak felemlíteni, amelyet egészen találomra szemeltünk ki. A 124. lapon olvassuk Erzsébet királyné azon oklevelét, amellyel Domonkos fia Miklós birtokát, a csallóközi Jánokot, a hozzátartozó villákkal együtt, amelyet az uralkodó már az óbudai apácáknak adományozott, Jakab pozsonyi bírónak adja azzal a feltétellel, hogy az évente 150 forintot fizessen az apácáknak. Az oklevél szövege így egyedül magában nemcsak hogy nem „érdekes", hanem nem is érthető eléggé. Egyrészt még azt sem tudjuk meg, hogy melyek voltak a Janókhoz tartozó egyéb falvak, másrészt szinte érthetetlen, hogy miért „adományozta" el a királyné a pozsonyi bírónak, miután előbb már az apácák kapták meg. Az előbbire hamar megkapjuk a feleletet, ha az Anjou-kori okmánytár előző (VI.) kötetét felütjük (419. 1.), ahol kiderül, hogy a következő birtokok tartoztak hozzá: Tolvajfalva, Sáralja, Körmösd, Kökényszaru, Csandal és Kesző. Már többet kell keresgélnünk, míg a második kérdés világossá lesz előttünk. De éppen mert az okmánytár korábbi szerkesztője is a teljes anyag kiadására törekedett, már az előző kötetek alapján is, a magukban véve jelentéktelen oklevélszövegekből nem érdektelen eredményre jutunk. Jánoki Domonkossal legelőször 1305-ben találkozunk (I. k. 96. 1.), amikor nagybátyja, Jakab comes földbirtokot vásárolt. Ennek vagyonos és tekintélyes mivoltát comes címén és „probus vir"-i ténykedésén kívül (I. k. 153. 1.) az is igazolja, hogy egyik serviensének 80 hold földet és egy curiát tudott adományozni (I. k. 194. 1.). Domonkos neve később még birtokai védelmével kapcsolatban egy per folyamán (III. k. 22. 1.) bukkan fel, azonban fiának, Miklósnak kezéből már kicsúsztak az ősi birtokok, ő ugyanis 1343-ban kénytelen volt összes birtokait elzálogosítani 460 márkáért „provido viro comiti Merhardo Streuz vitrico et socero suo civi Posoniensi" (V. k. 5. 1. és IV. k. 602. 1.). fgy családi kapcsolat, rokonság révén jutottak a falvak legelőször a szomszédos vagyonos és törekvő német város egyik polgárának birtokába. Az ő örököseitől 1356-ban a Jánokinak adott összegért magához váltotta Jakab (Jakus) comes pozsonyi