Levéltári Közlemények, 1. (1923)
Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ISMERTETÉSEK - [-á-]: Anjoukori okmánytár. Szerkeszti Tasnádi Nagy Gyula. VII. kötet. Budapest, 1920. / 200–212. o.
200 ISMERTETÉSEK késztettek ők. Hasonlókép nagy szerep jutott nekik az Archives Nationales s a különböző minisztériumi levéltárak rendezésében, továbbá a könyvtárak kéziratainak földolgozásában és katalogizálásában is, amiről beszédesen tanúskodik a Bibliothéque Nationale kézirat-katalógusainak nagy kodik a Bibliothéque Nationale kéziratkatalogusainak nagy sora, s a vidéki könyvtárak kéziratainak immár 72 kötetből álló sorozata, amelyből .csak alig néhány kötet nem az Éeole növendékeinek munkája. Az École történetét s munkásságának ismertetését foglalja magában a jubileum alkalmából közrebocsátott mű első kötete, M. Prou tollából; a második kötet az archivistepalóographe-ok névsorát adja a legfontosabb életrajzi adatokkal együtt, továbbá a promoveáltak névsorát évrendben, végül az értekezések — th&se-ek — sorát szintén évrendben, megjelölve, hogy melyek, s hol jelentek meg nyomtatásban. Az École volt — rendes és rendkívüli — növendékeinek névjegyzéke igen érdekes; hosszú sorát találjuk azoknak, akik egész más területekre léptek át: a diplomaták, közigazgatási és politikai pályán működők, képviselők ós miniszterek (pl. Lasteyrie, a jelenlegi pénzügyminiszter, aki 1899-ben végezte az École-t) mellett akad köztük orientalista (Burnouf), psychophysiologus (Soury), bakteriologus (Maupas), költő (Heredia) és író (Anatole France) is. És épp ez egyik nagy büszkesége az École-nak, s egyben dicsérete is, hogy az a módszer, amelyet nyújt, az emberi ismeretek legkülönfélébb ágaiban vértez fel eredményes munkára. Természetes, hogy az École szolgált mintául a külföldnek hasonló intézetek felállításánál. Sickel 1851—52-ben hallgatója volt, s az 1854-ben alapított Institut für österreichische Geschichtsforschung Bécsben az École nyomán indult tanulmányi rendjének megállapításánál. Ezt követte a velencei palaeografiai iskola 1855-ben, a madridi Escuola de diplomatika 1857-ben, a flórenci Scuola di paleográfia 1880-ban, a római, a vatikáni leváltár mellett 1884-ben, a liverpooli School of local history and records 1909-ben, végül a hollandi levéltári szakiskola 1919-ben. Dr. Holub József. Anjoukori okmánytár. A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága megbízásából szerkeszti Tasnádi Nagv Gyula. VII. kötet. Budapest, 1920. 8° VIII + 704 1. Nagy Gyula oklevéltára eddigi forráskiadványaink csúcspontját, pontosság és használhatóság szempontjából egy százéves fejlődés korszakos határkövét jelenti.