Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Lukinich Imre: Tranquillus Andronicus életéhez / 179–186. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 181 Tranquillus Raguzában szállott partra, honnan szárazföldi utakon és Havasalföldén át igyekezett Lengyelország felé. Az oláh földön azonban összetalálkozott Lasky Jeromossal, János királynak a portára küldött követével, aki rábeszélte, Hogy térjen vissza útjáról és menjen vele Konstantinápolyba, ahol a János királynak adandó fegyveres támogatás kérdésében akart tárgyalni. Vállalkozása eredményes volt, mert a szultán — Tranquillus szerint egyedül a nagybefolyású Gritti közbenjárására — a király mellett foglalt állást és megígérte, hogy őt trónjára visszasegíti. Lasky sietett a nagyfontosságú elhatározást azonnal közölni János királlyal. Vele ment Tranquillus is, akit azonban a király 1528 telén arra a hírre, hogy Ferdinánd ismét hadat készül ellene vezetni, újból a portára küldött, hogy Ibrahim nagyvezér, illetőleg Gritti támogatásával igyekezzék a szultán tényleges és hathatós közbelépését a német támadással szemben biztosítani. Ez a diplomáciai lépés idézte elő az 1529-i török hadjáratot, amelynek eredményeként a szultán János királynak biztosította Buda várát, ahová ugyanakkor Gritti is megérkezett a szultán kíséretében. Bécs sikertelen ostroma után a szultán visszatért Konstant inápolyba. Gritti is vele ment, de János király utasítására hozzá csatlakozott Tranquillus is, hogy a király érdekeit Grittinél és Gritti által a portánál képviselje. A saját erejére utalt király I. Ferdinánd megismételt támadásaival szemben nem tudott helytállni. Gritti 1530ban a király kérésére ismét bejött Magyarországba, és mint ismeretes,

1 személyesen vezette Buda védelmét Rogendorffal szemben, miért is a király jutalmul Magyarország kormányzójává nevezte ki. Tranquillus, aki királyi rendeletre Gritti mellett titkárként működött, ettől kezdve állandóan az új kormányzó környezetében tartózkodott és annak bizalmasai közé tartozott; teljesen alárendelte magát Grittinek, s bár János királytól időközben nagy adományokban részesült, így többek közt elnyerte az egri prépostságot is, a kormányzó rendíthetetlen híve maradt akkor is, midőn látnia és tudnia kellett, hogy Gritti, titokban I. Ferdinánd szövetségét keresve, János király megbuktatásán fáradozott. Gritti tragikus bukása (1534 szept. 29), melynek Tranquillus szemtanuja volt, s amelyet egy általa úgynevezett Epistoíd-ban, az eseményeket kiszínezve és egyoldalú szem1 Kretechmayr H.: Ludovico Gritti. Wien, 1896. 24—26. 11.