Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Főglein Antal: Zólyom vármegye levéltára / 150–164. o.

154 FŐGLEIN ANTAL gr. Erdődy János, az akkori főispán állt a mozgalom élére. 1761 szept. 9-én kelt levelében felhívta a vármegyét, hogy szerezzen már végre saját házat; a maga részéről azonban Besztercebányát ajánlotta. Majd felügyelői jogánál és kötelességénél fogva — amit egyébként a királynő által a főispánok részére 1752-ben kiadott szolgálati utasítás is előírt — még ugyané hó 11-én kelt levelében arra is felszólította a vármegyét, hogy az eddig elhanyagolt levéltárra is fordítson már végre gondot, hozza rendbe, s egyúttal utasította, hogy a vármegye e rendelkezés keresztülvitelére bizottságot küldjön ki. Most végre a vármegye is megemberelte magát, s már szept. 19-én elhatározta, hogy a közgyűlések céljaira s a levéltár biztos megőrizhetésére megveszi Besztercebányán az akkori Fürdő- (ma Károly Péter-) utcában a Beniczky-féle házat, Beniczky Károlytól és Ferenctől, 2000 írtért; de mert pénze most sem volt, 6°/

0-os adóslevelet adott a Beniczkyeknek s tartozását csak éveken át folytatott törlesztéssel tudta kifizetni. E házhoz hozzávették még a szomszédos Pőner-féle házat is, 1800 írtért. 1764-ben elkezdték a kettős ház restaurálását és kiépítését, miután a Beniczky-féle háznak az 1761. évi nagy tűzvész óta csak a csupasz falai álltak. 1768-ban végre elkészült a vármegye székháza s benne a levéltár új és végleges helyisége is. 1769-ben kiszállt Zólyomba a másodalispán vezetése mellett egy héttagú bizottság, átnézte és rendezte a bérházban elhelyezett levéltárt, s egy tiszviselő kíséretében áthozatta Besztercebányára és elhelyezte a székház földszintjén, ahol azóta mai napig is van. A lassan, de fokozatosan bővülő levéltárat ezideig a nótárius, vagy ahogyan ezidőben már nevezték: a főjegyző gondozta. Miután azonban az anyag kezelhetése érdekében a főispáni utasítás szerint ekkor már a lajstromozást is megkezdték, ezt pedig egyéb nagy elfoglaltsága miatt a főjegyző maga már nem végezhette, írnokot kellett e munkára felfogadnia és ezt a sajátjából kellett fizetnie. E miatt azután a vármegye 1770-ben felírt a helytartótanácshoz, s a levéltár rendes vezetésére külön tisztviselő engedélyezését kérte. Majd 1772. december 9-én újabb jelentést küldött a levéltár rendezési munkálatairól, s miután ezzel igazolta, hogy nemcsak rendes levéltára van, hanem abban a lajstromozást is rendszeresen folytatják, a helytartótanács az engedélyt megadta, s ennek alapján a vármegye a már meglevő első aljegyzői állás mellett 1773. szept. 6-án egy másod-aljegyzői