Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Főglein Antal: Zólyom vármegye levéltára / 150–164. o.

ZÓLYOM VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 155 állást is rendszeresített, s a levéltár kezelését és rendezését erre a tisztviselőjére bízta. A felelősség azonban ezután is a főjegyzőt illette. A levéltár ekkori anyagáról pontos adatokat nyújt Urbányi Dániel aljegyzőnek s levéltári kezelőnek a helytartótanács 1781. április 17-én kelt leirata alapján a vármegye közgyűlése elé terjesztett jelentése. E szerint Zólyom vármegye levéltári anyaga 1781-ben a következő volt: 1. Jegyzőkönyvi töredékek: 1500—1640-ig, 13 kötetben, amelyeknek, elenchusait nemrég állították össze (nem valami pontosan és részletesen). 2. Jegyzőkönyvek, pontos időrendben, több évfolyam egy kötetbe kötve, 1640-től a legutolsó 1781. évig, szám szerint 44 kötetben. Ehhez járulnak a legutóbbi időben megkezdett jegyzőkönyvek, mint: Protoc. Urbariale 1770-től; Protoc. Sedriale 1765-től; Protoc. Instantiarum 1778-tól; Protoc. Intabulatorum 1778-tól. 3. Periratok a vármegye hatósága előtt 1658 óta megindított polgári és büntető perekről, évszám szerint rendezve. 4. Közgyűlési iratok 1563-tól. 5. Az adószedők iratai 1687-től, illetve ez állás rendszeresítésétől: 1694-től; 6. Mindenféle öszszeírások: dicalis, házasságok és nemesek összeírása, népszámlálás, a vármegye szükségleteire kivetett adók összeírása, úrbéri vizsgálatok és perek, évszámok szerint elhelyezve. 7. Egyesek panaszára a vármegye által lefolytatott vizsgálatok iratai. A levéltárban egyébként, a jelentés szerint, állami vagy országos érdekű iratok s családok fontos okiratai nem voltak. 1783-ban újra nagy tűzvész pusztított Besztercebányán, s leégett a vármegyének csak imént oly nagy költséggel kiépített székháza is. A levéltár szerencsére a földszinten, biztos helyen lévén elhelyezve, nem szenvedett különösebb kárt. A levéltárnak végleges elhelyezése és rendezettsége adta meg egyébként Besztercebányának is végleg a székhely jellegét. Így mondja ezt a helytartótanácsnak 1785 április 2-án kelt leirata is, amely egyes tisztviselőket, az eddigi szokástól eltérően, — midőn a tisztviselők birtokaikon vagy a vidéken lakhattak — egy állandó helyhez, a vármegye székhelyéhez kötött. Székhely pedig ott van, ahol a vármegye háza és levéltára van. Itt kell laknia nemcsak az alispánnak, hanem a főispánnak is. A levéltárnak felszaporodott munkája most már külön tiszviselőt kívánt. A másodaljegyzőnek, aki ez ideig a levéltárt kezelte és lajstromozta, más teendői is voltak, s ha ezeket látta el, elhanyagolta a levéltári munkát. Ezért 1785