Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Főglein Antal: Zólyom vármegye levéltára / 150–164. o.

ZÓLYOM VARMEGYE LEVÉLTÁRA 151 év március 10-én Osztroluczky Menyhért és Boldizsár, az egy héttel előbb elhalt Osztroluczky György alispán fiai, megjelentek a vármegye közgyűlésén, és beszolgáltatták az elhalt atyjuknál levő vármegyei jegyzőkönyvet, 6 királyi decretuniot és egyéb királyi leiratot, s kötelezték magukat, hogy ami iratot még otthon találnak, azt is be fogják szolgáltatni. Ez a jegyzőkönyv máig is megvan; Zólyom vármegye első jegyzőkönyve, amely az 1500. évvel kezdődik. Ez a jegyzőkönyv egyúttal Nagy-Magyarország legrégibb vármegyei jegyzőkönyve is, tehát a maga nemében páratlan. Az Osztroluczkyaktól beszolgáltatott XVI. századbeli királyi dekrétumok azonban már nincsenek meg, valószínűleg egy másik alispán leveles * ládájában maradtak. Ha ugyanis meggondoljuk, hogy ebben az időben az alispáni tisztség nagyon terhes szolgálat volt, amelyet senki sem keresett, hanem a megválasztott nemesnek azt súlyos pénzbírság terhe mellett el kellett fogadnia, s így mindenki szabadulni is igyekezett tőle, elképzelhetjük, hogy a minden második, esetleg harmadik évben bekövetkezett alispán-változásnál az iratok az örökös ide-oda hurcolás alkalmával mennyit szenvedtek. A XVI. század 30-as éveiben feltűnt a jegyzőkönyv vezetésével megbízott „scriba sedis", majd „nótárius". Az első egyszerűen csak János diák. A század 70-es éveiben azonban a nótárius már tekintélyes nemes volt. S most már nem az alispán, hanem a nótárius őrizte otthon a jegyzőkönyvet; míg a vármegye többi iratait megosztottan, az alispán is és a nótárius is; ezentúl ketten adogatták át, szállították ezeket ide-oda, az utódoknak. A XVII. század 20-as éveiben a vármegye nótáriusa, Ruttkai János, Turócban lakott, s onnan hozta magával a jegyzőkönyveket és iratokat a mindenkori ülésekre. Ez már a vármegyét is gondolkodóba ejtette, s 1626. márc. 26-án felírt Esterházy nádorhoz, mint a vármegye főispánjához, hogy a folytonos hurcolás ártalmára van az iratoknak; a vármegyének tehát az az óhaja, hogy Ruttkai adja vissza a jegyzőkönyveket (amelyek most már több kötetre szaporodtak) és egyéb iratot, s a vármegye inkább egy helyben lakó nótáriust szeretne, hogy így az iratok is kéznél lennének. Az engedély megadatván, a vármegye megválasztotta Dubecius Györgyöt, Zólyom és Breznóbánya városok nótáriusát, aki, mint klasszikus műveltségű férfiú, a latin.stílusnak még abban az időben is elsőrangú mestere. Kiváló költő is volt, aki még a jegyzőkönyvek üres lapjait is latin verseivel, tör-