Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Főglein Antal: Zólyom vármegye levéltára / 150–164. o.

152 fŐGLEIN ANTAL téneti reflexióival, magyar istenes fohászaival, bibliai fordításaival töltötte ki. Közgyűléseit a vármegye ez időben rendesen Zólyomban tartotta, ahol évi 12 írtért bérelt szállása, egyszerű asztalokkal és szókekkel bútorozott helyisége volt. Iratait azonban, mint eddig is, az alispán s a nótárius őrizte. 1648 április 2-án a vármegye bizottságot küldött ki, hogy az elhalt Asgúthy alispán házában vagy az özvegy kezénél található iratokat nézze át, s amelyek a vármegyét illetik, vegye át. Be is hoztak 3 fasciculus iratot s a legutolsó pozsonyi diaeta törvénycikkeit; de az özvegy később, önszántából, még négy fasciculus, sorszámmal ellátott iratot s egy fasciculus periratot adott át a vármegyének. E leveles ládák folytonos átadásával járó kellemetlenségek, s az iratok felszaporodása végre arra késztették a vármegyét, hogy az iratok egy részét, legalább a régebbieket, egy helyen tartsa. 1670-ben Zólyomból Besztercebányára helyezte át szállását, s valószínűleg itt helyezte el e kiválasztott régebbi iratait is. E szállás a bérek s a szállás alkalmas volta szerint többször változott. Legelső adatunk arra, hogy a vármegye iratai, vagy ahogy most először nevezi a jegyzőkönyv, a vármegye „Archívuma" ily hurcolkodás alkalmával az új szállásba vitettek, 1682-ből való. Az ez évi számadásokban ugyanis egy 12 dénáros tétel szerepel: az archívumnak egy másik házba való átviteleért. A levéltár tehát — a szállítási díj meglehetősen csekély voltánál fogva — szintén csak kisebb terjedelmű lehetett még. Bár — mint látjuk — a vármegyének volt már külön elhelyezett kisebb levéltára, az iratok nagyobb része és a jegyzőkönyvek még mindig az alispán és a nótárius levelesládáiban voltak elhelyezve, s e szokás meg is maradt a XVII. század végéig. Az 1683-ban leköszönt Bezegh György alispán, a későbbi, 1687. évi eperjesi vértörvényszék vértanúja, csak három évvel lemondása után, 1686-ban kérte a vármegyét, hogy az alispán által őrizni szokott iratok átvételére bizottságot küldjön ki. Ugyanígy Csemiczky Gáspár, az 1693-ban zólyomvármegyei notariusbótlett nógrádvármegyei alispán, csak a következő évben szolgáltatta be a vármegye jegyzőkönyveit és iratait. A közgyűlések élénkülése, a közigazgatás széttagozódása s a szaporodó tisztségek száma mindinkább érezhetővé tette a központi épület, a vármegyei székház hiányát. Miután azonban a vármegyének pénze sohasem volt, — mert mindenkor a legszegényebb vármegyék közé tartozott — folytatni