A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

III. 1919-1944.

A hadirokkanlak rokkantellátásért beadott kérvényeit igénymegállapitó bizottság birálta el. Ennek elnöke a főszolgabiró volt. A bizottság döntését a Honvédelmi Miniszterhez terjesztették fel Jóváhagyás és ellátás mérvének megállapítása végett. ii) A föszolgabiröi jogkör eddigi ismertetése során a legtöbb esetben utaltunk arra, ha a felsőbb rendelkezések elleni kihágás megtorlása a főszolgabiró feladata volt A. legfontosabb kihágási csoportok: az iskolai és levente, közlekedési, állategészségügyi, közrend elleni és mezőgazdasági kihágások. A kihágási bíráskodáson kivül nem rendszeresen, hanem adott esetekben a nyomozást, letartóztatást a főszolgabiró is elrendelhette. Ez főképpen akkor történ, ha a főszolgabírót erre az ügyészség vagy járásbíróság felszólította, A bűnügyi nyomozásokkal kapcsolatban a főszolgabiró karhatalmat is alkalmazhatott Erre a célra a főszolgabiró rendelkezésére állott a csendőrség, mely a szolgálati utasítás szerint a főszolgabíró rendelkezéseit teljesíteni tartozott anélkül, hogy a rendelkezéseket bármilyen formában is mérlegelte volna. c) E feladatokat a főszolgabírói hivatal általában a következő személyzettel oldotta meg : A $ör*^&ttprá biyafaíban a főszolgabiró helyettese volt a szolgabíró. Nagyobb járásokban a főszolgabíró mífiietí tübh ££oigabírő is lehetett s ilyenkor a főszolgabiró helyettese a tiszteletbeli főszolgabiró címet viselte. A szolgabíró mindig a főszolgabíró nevében intézkedett és az elintézett ügyeket a főszolgabíró irta alá. Ha a főszolgabíró távol volt, a helyettesítéssel megbízott szolgabíró maga irta ugyan alá az ügyeket, de ilyenkor mindig oda kellett írnia: (a főszolgabíró szabadságon* vagy, a (főszolgabíró távollétében*. Természetesen a főszolgabiró általában nem egyes ügyeket osztott ki a szolgabiráknak, vagy fogalmazóknak, hanem egyes ügycsoportokat pt építési engedélyeket, leventekihágásokat, iparigazolványok intézését stb, A főszolgabíró hivatalában az ügyek intézésében a főszolgabírónak segédkeztek - illetve mint eiőadók kiosztott ügyeket intéztek - a szolgabirák mellett a megyei fogalmazók, a közigazgatási gyakornokok és a kezelőszemélyzet Ezeken kivül mint szakközeg a főszolgabiró rendelkezésére állt a járási tisztiorvos, a járási állatorvos, a gazdasági felügyelő, a járási tűzrendészed felügyelő, a szociális népgondozó és a testnevelési felügyelő. A jegyzők irányítása nemcsak írásban történt, hanem őket a főszolgabíró bizonyos időszakokban értekezletre hívta össze. Ezek az ügynevezett tisztiszéki ülések nem tévesztendők össze sem a megyei, sem a községi önkormányzat üléseivel, A tisztiszékek ülésének célja, az volt, hogy a megjelent rendeletek végrehajtását, az ezekkel kapcsolatos problémákat megbeszéljék és bizonyos kérdésekben a járás területén egységes eljárást biztosítsanak. Tehát a tisztszék a kérdésekben nem döntött, nem szavazott. Tisztiszéki üléseket általában havonta vagy negyedévenként tartottak. Ezeknek tárgya volt az általános napirenden lévő ügyek megbeszélése (pl. cserebogarak irtása, gyomirtás, tűzrendészed ellenőrzés megbeszélése, számadásokkal és költségvetésekkel kapcsolatos megbeszélések stb.). Rendkívüli tiszíiszéki üléseket hivtak össze pl. az inségmunkák lebonyolításának megbeszélésére, gyermeknyaraltatási akció megszervezésére, háborús időkben a közellátási problémák megbeszélésére stb. Az üléseken általában a jegyzők vettek részt, de ha a tárgy megkívánta, a szaktisztviselőket is meghívták. (Pl. az orvost gazdasági felügyelőt) Ha az értekezlet tárgya a sorozás előkészítése volt, a községi birókat is meghívták. Egyes járásokban a tiszti értekezleten is vezettek Jegyzőkönyvet, azonban ezeket nem kötötték egybe, hanem a közigazgatási iratok közé iktatták. Említettük már azt is, hogy á csendőrség is a főszolgabíró rendelkezésére állt anélkül, hogy a karhatalom kirendelésének okát kutatta volna. Ez módot adott a főszolgabírónak arra, hogy akár választás, akár bérkövetelés vagy bármiféle aépi megmozdulás esetében a néppel szemben erőszakkal léphessen fel. A főszolgabiró a kezébe adott nagy hatalmat a csendőrségre és a hivatalnoki karra támaszkodva, a törvények adta lehetőségeket kihasználva a nép ellen használhatta fel. Egyes föszolgabirák valóságos kiskirályként uralkodtak járásuk területén. így azután nem csodálható ha a főszolgabiró a népellenes államhatalom jeléképévé vált a vidéki nép szemében,