A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

II. 1886-1919.

ellenőriztetik a vármegye számára kiutalt pénzekkel, az állami pénzkezelés ellenőrzésére viszont a megyének joga nincs, gyakorlatban tehát a vármegye ellenőrzési jogköre csakis a saját tulajdonában lévő alapoknak, alapítványoknak pénzeire terjedhet ki- A vármegye pénzkezelésének, számvevőségének állami kezelésbe vétele tehát a vármegyék pénzügyi önállóságát már az 4883-as szabályozáson tulmenőleg is. -- kétségtelenül nem minden alap nélkül - gyakorlatban szinte teljesen megszüntette. E területeken a vármegye költségvetéselöirányozási, számadásösszeáflitási és utalványozási Joga szinte csak az állami szervek előzetes hozzájárulása után, azok érdemi elbírálásainak eredményéhez képest érvényesülhet. c) Objektíve ugyancsak - s a továbbiak során ez csakhamar leplezetlenül ki is derül - a központi hatalom megerősítését szolgálta az az intézkedés, mely 4904-ben egységesen szabályozta - s általában jelentősen, 20-25 3HcaJ emelte - a vármegyei alkalmazottak fizetését. Eddig az egyes vármegyék u. i. aszerint hogy az állami hozzájáruláson kivül pótadókból stb. milyen más Jövedelmeik voltak, saját tetszésük szerint állapították meg tisztviselőik fizetését. Nem egy esetben az illető családi kapcsolatai, befolyásos rokonsága emelte meg az állással járó fizetést is. Pl. volt megye, ahol a levéltárnok 4800 Ft évi fizetést kapott, volt ahol 3800 Ft-ot, a főjegyző fizetése megyénként 3200-6000 Ft közt változott. Volt megye, ahol az iktató több íizetést kapott, mint másutt a levéltárnok. Általános volt azonban a panasz «hogy ha a vármegyei alkalmazottak illetményei annak idején talán megfelelőek voltak is a kor követelményeinek, ma már nemcsak megfelelőknek nem mondhatók, de a megélhetést is alig biztosítják.* Az egységes státuson és az emelésen tul az 4904 évi rendelkezés magva azonban az volt. hogy az igy megemelt fizetéseket ezentúl az állam közvetlenül utalványozza a vármegyék tisztviselőinek, tehát a vármegyéknek a kifizetésbe- semmiféle beleszólásuk nincsen. így a kormány amellett, hogy a vármegyei tisztviselőket a fizetésemelés által lekötelezte, elérte azt is. hogy - a tisztviselők fizetésének folyósítása most már nem az önkormányzattól, hanem kizárólag az államtól függvén - a tisztviselőket ujabb szoros eszközökkel kényszeritheti rendeleteinek végrehajtására. S valóban két évvel később mikor a törvénytelen Fejérváry kormány rendeleteivel szemből a törvényhatósági bizottságok a rendeletek szabotálását próbálják meg, a kormánynak igen sok helyen sikerült az apparátus tisztviselőit munkában tartani azáltal, hogy fizetésük folyósítását - amennyiben engedelmeskedtek a kormányzattal szembeszegülő törvényhatósági bizottságnak és a rendeleteket nem hajtották végre - megtagadta. d) Az 4943:52. tc. még tovább fejleszti a kormányzatnak azt a tendenciáját, hogy a megyei tisztviselöréteget függetlenítse a törvényhatósági bizottságtól és a saját befolyása alá vonja. A kormány ugyanis ekkor már egy uj közigazgatási törvény előmunkálatain dolgozik, melynél - mint a törvényjavaslat miniszteri indoklása elmondja <a vármegyei tisztviselők választási rendszerének további fenntartása a kormány álláspontja szerint kizártnak vehető... a közeljövőben a közigazgatás újjászervezésének, illetve ezzel kapcsolatban a kinevezési rendszernek életbelépésével a választott tisztviselők megbízatásának amúgy is meg kell majd szűnnie és a tisztviselői állásokat a kinevezett tisztviselőknek kell majd elfoglalniuk.* A törvény tehát elrendeli, hogy bár a tisztviselők hat éves választása 4943. végével lejár, az uj törvény meghozataláig, de legkésőbb 1944. végéig a jelenlegi tisztviselői kar továbbra is hivatalában keü, hogy maradjon. Mire azonban az uj törvény meghozatalára sor került volna, már kitört a világháború, s az 1914. évi 49. majd az 1916:30. tc. ismételten meghosszabbítja a tisztviselők választásának felfüggesztését. Ezt az állapotot még a világháború után 1923-ban hozott 2. tc. is fenntartja egészen a bevezetendő, s mint látni fogjuk 1929-ben be is vezetett közigazgatási «reform*-ig. III. Emellett, ha kisebb mértékben is. de tovább folytatódott - elsősorban ismét a szakszolgálatok vonalán - a törvényhatóság hatásköreinek lemorzsolása. s az újonnan felmerült középfokú feladatok megoldására a törvényhatóságtól független apparátus kiépítése. Ennek során: a) 1900-ban államosítják a vármegyék állatorvosi szolgálatát, és a korábbi vármegyei és járási állatorvos helyett most a járási, ill. törvényhatósági, magyar királyi állatorvosok szervezetét építik ki, akik felett az egységes szakfelügyeletet az állategészségügyi felügyelök teljesítik. b) Nem sokkal ezt megelőzőleg 1893-ban szervezik meg a kerületi iparíelügyelöi állást. Az iparfelügyelő feladata, a gyárak és ipartelepek valamint az akkortájt még csaknem kizárólagos hajtóerőként szolgáló gőzgépek vizsgálata és az ipar-fejlesztése. Ennek érdekében az országot ipar-