A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

II. 1886-1919.

a) Az ebben az irányban megnyilvánuló törekvéseknek egyik, bár korai, de igen jellemző tünete az 4891 : 33. tc, mely elvben kimondja, hogy a vármegyében a közigazgatás állami feladat, melyet önkormányzati elemek közreműködésével, kinevezett állami tisztviselők intéznék. Ez az intézkedés tehát a helyi érdekek érvényesülésének legjelentősebb biztositékát a tisztviselők választását is fenyegeti. Ebből az elvből egyelőre további lépések még nem származtak - bár az említett te. maga is csak része volt egy nagyobb, szélesebb törvénytervezetnek., - ilyen gyökeres átszervezés tényleges keresztülvitelére a kormány még nem látta elérkezettnek az időt. Igy csak részletintézkedések történtek. b) Ezek sorában legjelentősebb az az intézkedés volt. mely 1902-ben (1902:3. tc.) a vármegyék vagyonkezelési önállóságát számolta fel. Kétségtelen, hogy a megyei vagyonkezelés általában valóban igen suiyos hiányosságokat mutatott. A vármegyei apparátus már kezdettől fogva a lecsúszott, birtokaikat elvesztett, adósságban_uszó_ dzsentrik: utolsó megélhetési-forrása vqlt;, a vármegyei pénzek kezelésé körül ennek következtében állandóak a zavarok, sikkasztások, napirenden vannak a különféle homályos, nem egyszer botrányos ügyek. A törvény miniszteri indokolásának néhány részlete mindennél világosabban mutatja meg a minderre lehetőségeket nyújtó adminisztratív hiányosságokat, mikor ilyeneket mond : «A fennálló vármegyei pénzkezelési rendszer nem íelel meg a kor követelményeinek, mert sok irányban az egyéni bizalom ingatag alapjára van fektetve.* Az ellenőrzés u. i. hatálytalan, mert nincsenek meg a kellő biztosítékok. A vármegyei és gyámpénztári számadásokat a törvényhatóságok saját hatáskörűkben állapítják meg és csak a közigazgatási kiadásokra adott állami hozzájárulásról számolnak el a belügyminiszter felé is. A gyámpénztár kezeléséről csak íökönyvi kivonatokat, az alapokról és alapítványokról pedig csak számadási kivonatokat terjesztenek fel a miniszterhez, pénztári bizonylatok nélkül, ugy hogy az ellenőrzés lehetetlen. Ugyanakkor a törvényhatósági bizottság sem alkalmas arra, hogy minden részletre kiterjedő számvevőségi vizsgálatot tartson. Így tehát <ezek a hibák és az ezekkel okozott károk az alakilag végérvényesen elintézett számadással együtt, végérvényesen el vannak temetve*. Mikor a miniszteri indokolás <az egész vonalon mutatkozó állandósult bajokról* beszél, s mikor mentegetőzve emliti, hogy (nemcsak az emberekben, hanem a rendszerben is volt hiba*, nem csodálhatjuk, hogy • saját kárán okulya a közvélemény nagy része is* milyen véleménnyel lehetett a vármegye korrupt # gazdálkodásáról, E vármegyei pénzkezelés valamennyi pontatlanságát, korrupcióját, szabálytalanságát, a miniszteri indokolás - az uj rendszer előnyeit méltatva - visszatekintve így foglalja össze: (Ez a kezelési x reform biztosítja, hogy a vagyonkezelésre vonatkozó törvényeket, továbbá a vármegyének tör^ihyes• akaratát... a vármegyének saját közegei is tiszteletben tartsák, a megállapított költségvetési előirányzathoz szigorúan alkalmazkodjanak : biztosítja ez a reform az alapok és alapítványoknak rendeltetésszerű kezelését, leheletlenné teszi, hogy jóvá nem hagyott, vagy a jóváhagyottnál magasabb / vármegyei pótadók szedessenek : biztosítja a közpénztári és gyámi számadások szakszerű, beható megvizsgálását, megszünteti ezt a törvényellenes állapotot, hogy az önjoguságukat már rég elért egyének pénzeiket és pénzértékeiket a gyámpénztárból néha csak éyüzedek múlva, vagy egyáltalán nem kapták meg.* Az uj rendelkezés értelmében a vármegyék pénztári teendőit ezentúl az adóhivatalok látják el, a központi számvevőségi teendőket pedig a pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek. (1924töl a számvevőségeket majd közvetlenül a belügyminisztérium alá rendelik.) A községi pénzkezelés megvizsgálására szervezett járási számvevői állást is a pénzügyigazgatóság alá rendelték. Az uj szervezetnek bár a vármegyei közigazgatással szemben hivatalosan csak segédszolgálat jellegével bir, és"^ a költségvetés határain belül nincs beleszólása az alispán utalványozási jogába, mégis jelentős ellenőrzési jogköre van. Feladata, hogy minden utalványozást előzetesen megvizsgáljon abból a szempontból: a jóváhagyott költségvetés keretein belül van-e rá fedezet? Szervezetileg már független a vármegyétől, amellett az esetleges szabályellenes utalványozással szemben már az előzetes ellenőrzés folyamán kifogásokat emelhet. Nyilvánvaló, hogy a számvevőség törvényekre és rendeletekre "hivatkozó előzetes kifogásai után a vármegye tisztviselői csak igen kevés esetben me, rik vállalni a felelősséget a szabálytalan utalványozásért. A torvény ugyanakkor rendkívül megszigorítja a számadások ellenőrzését is. A megye jogköre abban is korlátozva van, hogy ezentúl nem ellenőrizheti a kormány által a közigazgatás ellátására utalványozott pénz kezelését Mivel az adóhivataloknál és a számvevőségeknél az egész közigazgatásnak minden pénze együtt kezeltetik ill. 25