A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

II. 1886-1919.

látozással, hogy alsóbb rétegei: tanárok, tanítók, jegyzők s alsópapság csak abban az esetben bírnak választójoggal, ha valahol állásban vannak, A törvény, szemben az 1870-es törvénnyel - ahol az kifejezetten kimondva nem volt -» most kimondta, hogy kereskedő és iparostanoncok, valamint köz- és magánszolgálatban álló szolgák és cselédek nem rendelkeznek választási joggal, mivel «gazdái hatalom alatt állnak*, Ezekkel az intézkedésekkel - mint az egykori országos összeállítások kimutatják -- a választók számát az 1870-es korlátokhoz képest is jelentékenyen sikerült apasztani. Még 1902-ben is Magyarország akkori 18 millió lakosából csak 970 000-nek volt választójoga, tehát alig 6 %-nak. s - ahogy 1913-ban az uj választójogi törvény miniszteri indokolása megállapítja - ezeknek is « erősen túlnyomó többsége, 81.4 X-a vagyonánál, kereseténél, értelmiségénél fogva bízvást a polgári osztályba sorozható, - a munkásosztályra pedig - még ha ide számítjuk az összes 5 holdon aluli törpebirtokosokat s a 20 korona adónál kevesebb adót fizető iparosokat is, - csak 16.8 3! esik*. E törvény módosítására csupán 1913-ban került sor. mikor - gondosan vigyázva arra, hogy «a magyarság szupremáciája és a társadalmi osztályok egyensúlya, amelyeket a választójog kiterjesztésével mindenáron meg kell védeni* biztosittassék - a cenzus könnyítésével a választók számát kb. 1 870 000-re az összlakosság kb. 10 £-ra emelték. Szempontunkból azonban a törvényhatóság osztálytartalmát tekintve ennek a rendezésnek gyakorlati jelentősége nincs, mert ennek alapján Magyarországon törvényhatósági választást már nem tartottak. Az első világháború előtt tartott utolsó törvényhatósági bizottsági választásokon megválasztott tagság teljes újraválasztására -- leszámítva az időközben megüresedett helyekre történő pótválasztásokat - csak több mint másfél évüzed multán. 1929-ben került sor. - Ugyanígy nincs gyakorlati jelentősége az 1912:58. tc. azon részletének sem. mely «a városi autonómia szervezetének, s ezzel együtt természetesen a városi választói jognak reformálását* helyezte kilátásba. A) A vármegyei törvényhatóság 1. A törvényhatósági bizottság szervezete és hatásköre a) A törvényhatósági bizottság hatáskörét' továbbra is közgyűlésében gyakorolja, A közgyűlés szervezetében az 1870-i állapothoz képest változás nincsen, legfeljebb annyi, hogy az uj törvény megkísérli stabilabbá, s igy a kormányzat részérói könnyebben kézbentarthatóyá' tenni a törvényhatósági bizottságot is azáltal, hogy tagjait ezentúl nem 6, hanem 10 évre választják. Így még a roppant korlátozott választójog mellett is ujabb biztosítékot teremtenének a bizottságnak a választóktól való függetlenitésére. 1892-ben azonban ezt a részt megváltoztatják (1892:26. tc), s újból viszszatérnek a 6 évenkénti választáshoz. b) A közgyűlésnek az 1870-i törvény ismertetésekor részletesen tárgyalt hatásköre most is változatlan és változatlanul érvényesek az 1870-4886 között létrejött, a törvényhatóság vagyonkezelésével és a kormány rendeleteinek végrehajtásával kapcsolatos további, fentebb már ismertetett korlátozások is, c) A törvény azonban - részben ezeknek a további korlátozó intézkedéseknek következményeként - a törvényhatósági bizottság hatáskorét illetőleg még számos más további megszorítást is alkalmaz. Már önmagában, is jellemző az az apró körülmény, hogy míg 1870-ben az alispán feladatai között előbb emiitik a közgyűlési és csak utána a kormányrendeletek végrehajtását, addig 1886ban ez a sorrend az ellenkezőjére változik. Lényeges azonban az, hogy a törvény szerint a belügyminiszter a törvényhatóságoknak az önkormányzati hatáskörben követett közigazgatási eljárását belső ügyvitelét és pénzkezelését kiküldöttje által bármikor megvizsgáltathatja, A törvény újból leszögezi (amit már 1870-ben is kimondott), hogy a költségvetés megállapítására, az ingatlan vagyon elidegenítésére vagy szerzésére, kölcsönvételekre, a költségvetésben elő nem forduló terhes szerződések kötésére vagy felbontására és közmüvek emelésére, uj hivatalok rendszeresítésére, vagy a fennálló megszüntetésére vonatkozó határozat csak az illetékes miniszter jóváhagyása után lép életbe. A továbbiakban a törvény 1886-ban már azt is hozzáteszi, hogy ha a törvényhatóság valamely, a törvény által rámért kötelezettség teljesítésére szükséges kiadást költségvetésébe felvenni vonakodnék, a kormány a megfelelő összegnek a költségvetésbe való felvételét elrendelheti. A tör23