A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

II. 1886-1919.

4886-4949 Történeti bevezetés A kiegyezést közvetlenül követő évtized folyamán az imperializmusba való átmenet, a nemzetközi verseny és ugyanakkor az osztályellentétek kiéleződése mély válságot, komoly belső harcot idézett elő a birtokososztályok körében. E harc során a birtokososztály egyrésze is kísérletet tett arra. hogy az Ausztriával való kapcsolatokat meglazítsa. E törekvéseknek széles társadalmi alapot adott a legkülönbözőbb rétegek mélységes elégedetlensége. A súlyos adókkal küzdő parasztságot áz osztrák versenytől háttérbe szorított kis- és középipart, az állam pénzügyi bajai miatt álláshoz jutni képtelen, pusztuló kis-"és középnemességet és a nemzeti szellemben nevelt értelmiséget különböző érdekei egyaránt a dualizmus gazdasági, kormányzati és katonai kötelékeinek lazítása, megszüntetése felé hajtották. Erre a helyzetre Tisza Kálmán kormánya többek között a közigazgatás fokozott centralizációjával kivánt választ adni. Ezáltal egyrészt megerősíteni vélte az államapparátus helyi szerveit a dolgozó tömegek tovább növekvő elégedetlenségével szemben. Másrészt azonban (nem utolsó sorban a törvényhatóságok számának erös csökkentésével) a törvényhatóságokban - s még mindig elsősorban a megyékben - képviselt erősen ellenzéki hajlamú középrétegek befolyását Igyekezett', tovább korlátozni. Ennek a törekvésnek jegyében született meg a magyar törvényhatósági közigazgatás egészét szabályozó második nagy törvény az 4886 : 24. tc. Konkrété Tisza kormányát ez a törvény a bukástól már nem mentette meg, rendelkezései azonban lehetőséget adtak Tisza, a dualizmust nála nem kevésbé fenntartani kívánó utódainak olyan intézkedések meghozatalára, melyek a törvényhatóságoknak az országos politika befolyásolásához felhasználható hatáskörét - mint azt 4905-7 eseményei megmutatták - teljesen aláaknázták. Az 48864ól az első világháború végéig terjedő korszak igy a törvényhatóság vonatkozásában a központosító politika és ennek megfelelően a törvényhatóság hatáskörének lehető erös - zömmel még " most is a vármegye felé irányuló - továbbszükitése jegyében áll. A törvényhatóság osztá 1 y t arta 1 ma Az uj törvény mindenekelőtt jelentősen csökkenti a törvényhatóságok számát Itt valóban voltak túlzások: a feudális kor számos, a kapitalista társadalomban már nem érvényesülő; gazdasági súlyának meg nem felelő privilégiummal rendelkező szabad királyi várost hozott létre, melyeknek törvényhatóságként való fenntartása már csak azért is indokolaüan volt, mert lakosai, kik korántsem voltak a város jogállásának megfelelő anyagi színvonalon élő polgárok, nem is bírták el a törvényhatóság fenntartásával járó önkormányzati költségek viselését, A tőrvény a vármegyék számát (felosztva s vármegyékké szervezve át a feudális korból még itt maradt különféle szabad kerületeket, székeket, territóriumokat) 63-ban, a törvényhatósági joggal felruházott városok számát - szemben az 4870-ben megállapított 74-gyeJ - megfelelően a városi törvényhatóságok számát csökkentő 4876-os törvénynek - 24-ben állapítja meg. A kormányt azonban a közigazgatás egyszerűsítésén kivül, nyilván nem utolsósorban az a lehetőség is csábította, hogy igy csökkentheti a vele szemben esetleg ellenállást kifejthető törvényhatósági önkormányzatok számát, s ezen át általában a törvényhatóságok jelentőségét is. Csökkenti azonban az, 4886-os törvény azoknak a számát is. akik a törvényhatósági bizottság tagjainak választásánál szavazati joggal birnak. Az országgyűlési képviselők választására jogosító vagyoni helyzetet ugyanis az iH?4 : 33. tc. ugy állapította meg. hogy az eddig választóképesek már úgyis szük köre mégjobban leszűkült Az 4886:21. tc. ezt a cenzust érvényesiti a törvényhatósági bizottsági választásoknál is. Ezek szerint csak az választhat, aki városban, házadó alá eső. legalább három Jakrésszel rendelkező házat, illetve vármegyében legalább 4/4 úrbéri teleknek megfelelő holddal egyenlő föld'at bír. AZ 4870-ben a választójog alapjául megállapított 400.- Ft-os cenzust, ami a kézművesek, kereskedők, gyárosok évi jövedelmére vonatkozott, a törvény most 405.- Ft-ra emeli fel, aminek azért van jelentősége, mert igy már egy magasabb adókategóriát alkalmazhat Fizetésből élő embereknél a választásra jogosító évi jövedelem 700.- Ft-ban állapíttatott meg, közigazgatási tisztviselőknél ez 500.- Ft. Az értelmiség választó joga megmaradt azzal a kor22