A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

I. 1867-1885.

vaszék személyi szervezetének egységesítésére került sor. A végleges rendezés azonban nem sokáig váratott magára. Az 1877. évi 20,,, tc. egységesen rendezte a gyámügyet. Ennek eredményeként az árvaszék szervezetileg megmaradt ugyan a törvényhatósági szervezetben, de a törvény korlátozta vele szemben a törvényhatóság első tisztviselőjének hatáskörét. Az árvaszék ugyanis ettől íogva az árvaszéki elnök közvetlen rendelkezése, felügyelete és ellenőrzése alatt álló szakhatóság, mely külön ügyviteli szabályzat alapján önállóan működik. Az ügyviteli szabályzat rendelkezéseinek megtartása, az ügymenet külső rendje és személyi ügyeinek tekintetében azonban az alispán ellenőrzési és felügyeleti hatásköre továbbra is megmarad az árvaszék felett. De az alispán még ilyen irányú tevékenységét is csak az árvaszék elnökének meghallgatása után és annak közvetítésével folytathatja. b) Sokkal komolyabb korlátozást jelentett a vármegye számára költségvetési autonómiájának erős csökkentése. Az 4883:15. tc. ugyanis a vármegyék háztartását szabályozva kimondja, hogy ezentúl a vármegyék költségvetéseiket jóváhagyás végett a belügyminiszterhez kötelesek felterjeszteni, akinek jogában áll azt részletesen felülvizsgálni, észrevételeket tenni, esetleg uj költségvetés készítését elrendelni,, valamint a vármegyét kötelezni bizonyos tételek költségvetésébe való beállítására. Az uj törvényes szabályozás egyik célja láthatólag az volt, hogy a lakosságot az egyre növekvő vármegyei pótadőterhekkel szemben bizonyos fokig megvédje, - persze nem önzetlenségből, hanem azért, hogy ezáltal fenntarthassa annak állami adózóképességét. A vármegyék ettől kezdve a már fennálló törvények alapján kivethető pótadókon kivül közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közművelődési és jótékonysági célokra csupán 3 %-os pótadót vethetnek ki. Ez esetleg 2 S-kal megemelhető, de ekkor már a bel- és pénzügyminiszter előzetes engedélye is szükséges hozzá. A törvény részletesen szabályozza azt is. hogy a pótadók megszavazásánál milyen eljárást kell követni. A törvény egész tendenciája arra mutat, hogy a központi hatalom a költségvetésen keresztül is egyre szorosabban kézben akarja tartani a vármegyéket, ill. A törvényhatóságok korlátozásának harmadik módszere bizonyos ügykörök kizárólag állami kezelésben való tartása volt. Ezek az ügykörök részben már a polgári kor kezdetén sem voltak törvényhatóságiak, részben pedig a fejlődés további szakaszain vonták ki őket a törvényhatóság ügykörei közül. Újonnan keletkezett ügykörök esetében előfordult, hogy ellátásukra mindjárt jelentkezésüktől kezdve külön állami központosított szervezetet hoztak létre. Ezen ügykörök - főleg az ujabban keletkezettek - nagy része elsősorban gazdasági, műszaki, technikai jellegű ügykör volt, melyeknek egy része valóban már természeténél fogva sem lett volna decentralizálható (Posta, közlekedés, stb.). A törvényhatóság hatáskörén kivül álló megszervezésük azonban azon a területen, melyen eddig a megye vagy a város oly jelentős befolyást gyakorolt, még ilyen esetben is szükségszerűen legalább is a törvényhatóság jelentőségének, tekintélyének csökkenését jelentette. a) A polgári átalakulás támasztotta igényeknek megfelelően a kiegyezés megalkotása után 1-2 éven belül a törvényhatóság hatásköréből teljesen kivonták az igazságszolgáltatást. De a szorosabban vett közigazgatási ágazatok közül is - részben még a feudális kor, részben pedig az "abszolút kor hagyatékaként - már a kiegyezésto,rii.. magyar közigazgatás is külön, centralizáltan kezelte a pénzügyigazgatásnak és a közoktatásügyi igazgatásnak nagy ágazatait. A pénzügyigazgatás ezen rendszere a Bach-korszakból maradt örökül, amikor a cs.k. pénzügyminisztérium alatt Magyarország 5 országos pénzügyigazgatóság között volt felosztva. Az országos pénzűgyigazgatóságok alatt kb. megyei illetékességgel működtek a pénzügyigazgatóságok, alsófokon pedig az adóigazgatás ügyeit a közigazgatásilag a járási szolgabírói hivatalok alá rendelt adóhivatalok látták eL 1867-ben a magyar kormány megszüntette ugyan az országos pénzügyigazgatóságokat, a kerületi pénzügyigazgatóságokat azonban a pénzügyigazgatás középfokú szerveiként Magyar Királyi Pénzügyi Felügyelőség néven továbbra is fenntartotta. Sőt az adóhivatalokat is kivette a most már törvényhatóságivá vált szolgabírói hivatal hatásköréből és közvetlenül a pénzügyi felügyelőség alá rendelte őket. Az 1876 :15. tc. ezután az adóigazgatást két részre osztotta. A pénzügyi felügyelőségekből már 1868 óta fokozatosan szerveződő uj középfokú szervek, a pénzügyigazgatóságok hatáskörét szűkítette, amennyiben az egyenes ajók igazgatására külön szervként a megyénként szervezett királyi adófelügyelőségeket állította fel. A pénzügyi felügyelőségek, illetve - ahol már megszerveztettek a pénzügyi igazgatóságok hatáskörét pedig csak a fogyasztási adókra, illetékekre és dohányjövedékekre, s részben a határvámokra hagyta meg. A törvényhatóságokat azonban ez a szervezés is kikapcsolta a pénzügyigazgatás érdemi intézéséből