A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

Bevezetés

középfokú közigazgatási teendőket intézi, s az alsóíoku helyhatósági igazgatást csak irányítja és ellenőrzi. Mindebből következik az, hogy a városok közigazgatási szervezete sokkal bonyolultabb, hiszen megoldandó feladataik is mind gazdasási, mind igazgatási vonalon sokkal többrétübbek mint a vármegyének. De következik az is. hogy a helyhatósági feladatok ellátása a városi önkormányzatnak törvényhatósági jog nélkül is ad reális tartalmat. Ezért míg a törvényhatósági teendők: a középfokú irányító és ellenőrző hatáskör megszorításával vagy éppen (mint ahogy az abszolutkorban történt) teljes központosításával a vármegyei önkormányzat tulajdonképpen megszűnik. - addig a városi önkormányzat ekkor is megmarad, mert egyrészt a városi - a polgári állam által kínosan tiszteletben tartott - magánvagyon kezelését, másrészt az alsóíoku közvetlen helyhatósági igazgatás sokoldalú feladatainak ellátását központilag közvetlenül irányított szervezet magára vállalni nem tudja. b) A szervezeti problémákon kivül a törvényhatósági város közigazgatása lassúbb, másformáju centralizációjának politikai oka is volt. A városi törvényhatóságokban képviselt középburzsoázia ugyanis a polgári korszak első éviizedeiben még nem fordult szembe a kormánnyal. A kapitalizmus gyors kibontakozása hatásának elmultával, inkább csak a XIX. század vége felé kezdi érezni a szoros osztrák kapcsolatok bilincseit. Szembefordulásának hevességét azonban ekkor már erősen fékezi a városok időközben nagyranőtt munkásmozgalmától való félelem és emiatt óvakodik7'minden, az erős központi hatalmat megingatható fellépéstől. A városi törvényhatóságok 4905-?. évi magatartása világosan ezt a félelmet mutatja. Ahogy azonban a század elején, az 49^5-^, majd 1942-es évek eseményeiig a városi törvényhatósági közigazgatás önállóságának korlátozását a városok e kényszerűen lojális magatartása nem tette olyan sürgőssé, mint a vár megy ékéét, - ugy gyorsítja ezt már a 40-es évektői kezdve - az 4949-es események által különösen siettetve - a kormánynak a városi munKásmozgalmak erősségének felismeréséből származó veszély tudata. Ennek érdekében, s a választójog - főleg a városokban veszélyesnek látszó - kényszerű kiterjesztésének ellensúlyaképpen a kormány az uralkodóosztáiy városi politikájának olyan stabilitását igyekszik megteremteni, mely csak erős centralizáció révén érhető él. A városokkal szemben alkalmazott ilyen irányú intézkedések - főleg a két világháború között - már erősebbek a vármegyék -- különben szintén állandóan erősített - centralizációjánál is.