A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

Bevezetés

aa) az önkormányzat, amely akkor áll elő, ha a decentralizált feladatok ellátása önálló jogi személyiséggel biró közületekre van bizva, amelyek vagy az állandó településen (község, város, vármegye), vagy a foglalkozás és érdekek azonosságán (kamarák, érdekképviseletek, testületek) alapszanak. Ezért megkülönböztetjük a területi és a testületi önkormányzatot; bb) a dekoncentráció (szétpontositás). amely akkor áll elő. ha a centralizált feladatok ellátása önkormányzattal nem rendelkező egyéni szervekre van bizva. Ilyenek többnyire az összekötő szervek, de gyakran az alsó szervek is. 4. E szervezési formákkal kapcsolatban már rá kell mutatni arra is, hogy a polgári korban erősen elterjedt önkormányzati formájú szervezés, mely demokratikus szervezési elv. - hiszen az érdekeltek által irányított és részben végrehajtott igazgatást jelent - a polgári korban valójában csak a burzsoázia és szövetségeseinek eszköze saját hatalmuk biztosítására. A különféle helyi és testületi önkormányzatokban ugyanis - mint látni fogjuk - mindenhol a burzsoázia képviselői viszik a főszerepet és érvényesitik akaratukat. így érthető az is. hogy mikor a kapitalizmus válságának előrehaladtával egyre szükségesebbé válik a végrehajtó hatalom lehető legnagyobb megerősítése, a burzsoázia ennek érdekében az igazgatás, falójában már csak látszólag demokratikus formáit is feláldozza. A tőkés rendszer fennmaradását már csak egyedül biztosítani képes, erősen központosított igazgatás : a minél teljesebb centralizáció megvalósítása felé való törekvés igy válik hovatovább minden polgári és - igy a magyar - közigazgatás történetének is egyre jellegzetesebb vonásává. 5. Mindezekkel kapcsolatban végül hangsúlyozni kell, hogy számunkra az összeállítás során a centralizáció nem csupán pusztán szervezéstechnikai fogalmat jelent. A következőkben a centralizáció fogalmát politikai értelemben is használjuk, mint olyan tágabb fogalmat, mely alatt a központi hatalom általában - tehát nem csupán szervezési megoldások révén - való megerősítése is értendő. Ez a politikai centralizáció bizonyos fázisában dialektikusan együttjárhat szervezeti dekoncentrációval, vagy éppen decentralizációval is, sőt bizonyos fázisban szervezeti decentralizáció, dekoncentráció és szervezeti centralizáció párhuzamosan is futhat egymással egyazon cél: a központi hatalom maximális megerősítésének szolgálatában. - Azaz az újonnan Jelentkező feladatok decentralizált vagy dekoncentrált szervezettel történő megoldása önmagában még nem jelenti a politikai centralizáció folyamatának megállását vagy éppen visszafejlődését Döntő at nem a szervezeti forma, hanem az a körülmény, hogy a központi államhatalom ez esetben is ujabb területet vont saját irányítása, ellenőrzése vagy befolyása alá. A szervezetileg decentralizált vagy dekoncentrált forma tehát valójában eszköze lehet a legteljesebb politikai centralizációnak is. Véleményünk szerint a továbbiakban ennek figyelembevételével értékelendő a különböző testületi önkormányzatok szerepe is. Itt jegyzendő meg, hogy maga a politikai centralizáció, mint ilyen, szempontunkból ugyancsak nem értékelhető merev és abszolút fogalomként: értékelése a polgári államban is mindenkor a polgári fejlődés adott szakaszának helyzetétől függ. - Azaz: a polgári állam politikai centralizációra való törekvése a polgári fejlődés felfelé ivelő szakaszában egészen más értékű mint pl. az imperializmus korában : első esetben jelenti a harcot a feudális maradványok ellen, a polgári fejlődés megerősítése, a polgári termelőerők kibontakoztatása érdekében (pl. feudális igazságszolgáltatási szervezet átalakítása) - második esetben pedig jelenti a harcot a társadalom mindazon erői ellen, iselyek az imperializmussá fejlődött kapitalizmus megdöntése, uj társadalmi formáció létrehozatala érdekében küzdenek. II. A polgári--korj magyar törvényhatósági közigazgatás fejlődésének alapjai 1. A polgári kori magyar közigazgatás kezdetét az 1848, évi törvények jelentik, melyek felállították a független magyar felelős minisztériumot, s megtették az első lépéseket a helyi közigazgatási szervek polgári igényeknek megfelelő átszervezésére is. A szabadságharc leverése azonban e tervek megvalósítását megakadályozta : - az ezt követő abszolutizmus idején magyar államiságról és igy sajátosan magyar polgári közigazgatásról nem is beszélhetünk, AZ abszolutista rendszer megszün-