A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.
Bevezetés
B E V E Z E T É S I. Alapfogalmak 4. A közigazgatás, mint Marx megállapítja «az állam szervező tevékenysége*. E tevékenység tartalmát az határozza meg, hogy az államban megvalósított oszíályuralom. melyik osztály kezében van. - Az általunk a következőkben tárgyalandó polgári korban az uralom a burzsoázia kezében van. Az állam tehát a burzsoázia osztályuralmát szolgáló hatalmi szervezet így a polgári korban a közigazgatás is a burzsoázia osztályuralma fenntartása érdekében álló szervező tevékenységet íejt ki. * E tevékenység, mely az államapparátus felhasználásával elvben az állam minden lakosát kötelező törvények, rendeletek, szabályozások alapján áll, ezáltal különbözik a magángazdálkodás, lényegé ben ugyanilyen érdeket szolgáló, de az egyes tőkés vállalkozások, üzemek, társulások között megosztott s így nem mindenkit egyformán érintő és kötelező adminisztrációjától. A •közigazgatás* kifejezés éppen ezt a különbséget fejezi ki, elhatárolva az államapparátus munkáját a magángazdálkodás adminisztrációjától. Természetesen a szocialista államban, ahol a termelési eszközök társadalmasításával a gazdasági magántevékenység, a tőkés vállalkozás megszűnik, s az igazgatás teljes egészében államivá válik, már qincs szükség* ilyen különbségtételre. Itt egységesen beszélhetünk és beszélünk is államigazgatásról. A «közigazgatás* kifejezés használata azonban a polgári korszakot illetőleg jogosult. 2. Világos, hogy a közigazgatási szervezetnek minden ágazatában, akár általános, akár különleges, csak egy-egy szakterületet érintő ügyekkel foglalkozik is. szükségszerüleg tagoltnak kell lennie. Hiszen elképzelhetetlen, hogy csupán egyetlen, bármilyen nagy és kiterjedt közponü közigazgatási szerv az ország fővárosában egymagában alkalmas lenne arra, hogy az államhatalom akaratát az ország minden részében végrehajtassa és az ország minden lakosának ezzel kapcsolatos vagy más módon támadt minden ügyével foglalkozhassék. - Elengedhetetlen tehát, hogy az ország minél több pontján működjenek olyan közigazgatási szervek, melyek az államhatalomnak a központi köz igazgatási szerv által megfogalmazott akaratát a helyi viszonyokhoz képest végrehajtják, elképzeléseit a helyi viszonyokra alkalmazzák, a lakosság ügyeit az állam érdekeinek megfelelően intézik. Rendkívül nehézkes lenne azonban az is, ha a közigazgatás központi szervei valamennyi helyi szervüket közvetlenül irányítanák. Ezért a közigazgatás központi szervei, évszázadok óta egyre fejlődő módszerekkel, csak kevés, nagy területre, sok emberre kiterjedő hatáskörű helyi szervet irányítanak közvetlenül - az ezeknél alsóbb szerveknek az államhatalom érdekei szerint történő közvetlen irányítását pedig ezekre, a helyzetüknél fogva középfokúnak nevezhető, közvetítő szervekre bízzák. Így azután az áüamhatalmat kezében tartó osztály akaratának végrehajtására a közigazgatást ellátó egyre nagyobb számú szervek valóságos láncolata áll elő; a legalsóbbfoku, földrajzilag vagy szakigazgatásilag csak kis területre illetékes helyi szervtől kezdve felfelé, a kulcsfontosságú középfokú szerveken át egészen a legmagasabb fokú, már az egész országra kiterjedő illetékességű, minisztériumig, vagy más központi közigazgatási szervig. 3. Az állam akaratát különféle fokon és vonalon végrehajtó ezen közigazgatási szervek egymáshoz való viszonyát, a hálózat felépítését és szervezésének módszereit illetőleg a polgári korszak többféle, hosszú megelőző fejlődés eredményeképpen kialakult szervezési módszert alkalmazott. Ezek voltak : a) a centralizáció, azaz olyan központi szerv létesítése, amelynek az összes alsó és összekötő szervek alá vannak rendelve és amely ily módon az egész szervezettel rendelkezni tud. b) a decentralizáció, azaz olyan szervek létesítése, amelyek a központ által nem vállalt íela datokat. köztük az emberekkel való közvetlen érintkezésben végzendő teendőket, eüátíák. Ennek két faja van :
