Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)

Béli Gábor: Degré Alajos és a régi gyámsági jog

egri püspököt, Szilágyi Erzsébetet és Gyarmati Balassi Lászlót jelölte.11 12 Ugyanakkor eme, valamint néhány más korabeli forrás alapján, és Degré ama megállapítására tekintettel, hogy a végrendeleti gyámság elterjedése , jóval gyorsabb volt azokban az országokban, ahol a római jog recepáója megindult, vagy egyébként a termelési viszonyok korábban alakultak át, növekedett az árutermelés jelentősége”, válaszra vár az a kérdés, hogy a végrendeleti gyámság intézményének Magyarországi megjelenésében mennyiben lehetett szerepe az „idegen jogi” hatásoknak Werbőczy reformját megelőzően. Azt mindenesetre fel lehet tenni — és ezt sejteti Csetneki András testamentuma is —, hogy a végrendeleti gyámság az előkelőbbek körében tűnt fel nem sokkal a Tripartitum megjelenése előtt, ez pedig arra utal, hogy Werbőczy a honi praxisban már létező, a gyámoltak jogainak védelme szempontjából hasznos, de még kivételes intézményt tett kellő körültekintéssel, az osztályos atyafiak érdekeinek szem előtt tartásával gyámi rendszere szerves részévé.

Degré alaposságát dicséri, hogy utánajárt az első királyi gyámrendeléseknek is. Az első, források alapján adatolható eset meglehetősen kései. 1377-ben I. Lajos parancsára a Demeter zágrábi püspök és kancellár, valamint Szécsi Miklós bán által Tordán tartott köz törvényszéken az erdélyi nemesség által esküdtekül küldöttek „Johanne filio comitis Salamonis orphano seu puero in tenera etate constituto petierunt eidem de tutore, qui bona sua conservaret et causas suas prosequeretur et defansaret in persona nostre maiestatis provideri”, azaz „Salamon ispán fia János árva, illetve gyermek korban lévén, azt kértek, hogy gondoskodjanak neki olyan gyámról, aki javait megoltalmazna, ügyeit viszi és védi királyi felségünk nevében”, a két báró pedig Gyógyi Lukács fia Istvánt „consanguineum eiusdem pueri cum plena tutele potestate eidem puero seu orphano in tutorem deputantes concesserunt auctoritate nostra mediante”, vagyis „ugyanennek a gyermeknek a rokonát rendelték ki ugyaneme gyermek, illetve árva számára teljhatalmú gyámul királyi felségünk hatalmánál fogva”}2 Az oklevélbe foglaltak határozottan arra utalnak, hogy az árva gyermeknek anyai ági rokonát rendelték gyámul, minthogy a consanguineus bármely, vagyis anyai ági rokonra is alkalmazott megjelölés volt, és ezt támasztja alá az is, hogy a nemes küldöttek kértek gyámot, amire nem került volna sor akkor, ha lett volna a gyermeknek atyai ági rokona. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyez" A I Iéderváry-család oklevéltára. (Szerk. Radvánszky Béla, Závodszky Levente) Bp., 1909. I. köt. 311. p.

12 A Széki Teleki család oklevéltára I. köt. 177. p.

31