Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Papritz Johannes (1898-1992) - Párdányi Miklós (1905-1956)
Papritz Johannes (1898-1992) 1992 júliusában, 94 éves korában, elhunyt a nemzetközi levéltártudomány nagy klasszikusa, Dr. phil. Johannes Papritz professzor. 1898-ban született Berlin-Charlottenburgban. Ott tanult, szerezte meg levéltáros képzettségét, majd ott dolgozott a Brandenburg-Preussisches Hausarchiv-ban. Innen Dahlembe került, a Geheimes Staatsarchiv-ba, ahol 1938-ban, 40 évesen, igazgató lett. Papritz tehát berlini volt, ám 1949 óta működését Marburgban fejtette ki. Amióta a Levéltáros Iskola (Archivschule) létrejött, levéltártudományt tanított. Előadásaiban a szakma új rendszerét vázolta fel, amely minden modern levéltári munka alapja lett. Ugyanakkor a német levéltártudomány legjobb hagyományait követte. Megállapítása szerint levéltártudomány mindazon tudományos módszerrel megszerzett és használt ismeret, amely a levéltáros hivatás gyakorlásához szükséges (Archivwissenschaft. Bd. 1. Marburg 1983.1-2.). Ő tárta fel, hogy az első német levéltártudós 1571-ben milyen ismereteket sorolt fel a levéltártudományon belül. Alapul Philipp Emst Spiess meghatározását használta (Von Archiven. Halle 1777), amely szerint a levéltári ismeretekbe a különböző (büntető-, polgári, állam- és egyházi) jogok, a földrajz, a címertan, a numizmatika, a diplomatika, általában minden történeti segédtudomány, a helytörténet, a családok története, az irattan, a latin nyelv és paleográfia tartozik. Papritz ezt a rendszert kiegészítette a német birodalom történetével, valamint az államháztartástannal. Több nemzedék került ki a kezei alól, amelyet az ő egyénisége határozott meg. Élete végéig foglalkoztatta minden újítás, így pl. a számítógép is. Nemcsak munkái, számos levéltártudományi publikációja tette ismertté az 1954 óta általa vezetett marburgi iskolát, hanem emberi és szakmai kapcsolatai, utazásai nyugaton és keleten. Gyakran hívott meg neves tudósokat előadni Marburgba. Nemcsak az elmélettel foglalkozott: a gyakorlatnak is fontos útmutatást adott, ő kezdeményezte - a kutatás megkönnyítésére - a marburgi Staatsarchiv mutatókönyveinek a közzétételét. 1957 óta összesen 243 repertórium jelent meg, amivel nemcsak iskolát csinált, hanem példát is mutatott. Történeti kutatásokat is folytatott. Egyik alapítója a Herder-Intézetnek és 17 évig elnöke a Herder Alapítvány tudományos tanácsának. Amikor 1988-ban alkalmam volt előadást tartani Marburgban, akkor találkoztam vele utoljára személyesen a Dr. Wilhelm A. Eckhardt levéltárigazgató kertjében tartott fogadáson. Nagy örömmel hallotta, hogy könyveit, tanulmányait a magyar egyetemi Oktatásban is felhasználjuk. Most, amikor elment tőlünk, bizton mondhatjuk, hogy szellemében, műveiben nemcsak a német, hanem a magyar nyelvterület levéltártudományában is tovább fog élni. Kállay István LSZ, 1992. 4. sz. 110. p. Párdányi Miklós (1905-1956) 1956. október hó 24-én a reggeli órákban hosszas szenvedés után elhunyt Párdányi Miklós önálló tudományos kutató, az Országos Levéltár bírósági csoportjának munkatársa,. Az egyetemi tanulmányait a legmagasabb tudományos képesítéssel „sub auspiciis” végzett fiatal tudós az Országos ösztöndíjtanács titkáraként kezdte meg közszolgálatát. Erősen adminisztratív hivatali munkája mellett kiterjedt nemzetiségi jogi és általában a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos kutatásokat is folytatott. Az Ösztöndíj Tanács 1948. évi átszervezésével került az Országos Levéltárba. Széles Jogi ismereteit, mint a bírósági csoport dolgozója kiválóan tudta hasznosítani. A leglelkiismeretesebb és legprecízebb emberek egyike volt, és míg csak rohamosan 283
