Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Pásztor Lajos (1913-1997)
elhatalmasodó betegsége meg nem gátolta, késő esti órákig dolgozott finoman kimunkált alapos leltárain. A halál irgalmas volt hozzá; megkímélte attól, hogy megérje utolsó évei egész munkájának összeomlását, az általa oly nagy szeretettel és buzgalommal feldolgozott abszolutizmus-kori bírósági iratanyag halála után alig két héttel bekövetkezett teljes pusztulását Varga Endre LK, 1956. 275-276. p.; LH, 1956.198. p. Pásztor Lajos (1913-1997) A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán történelem-latin szakos hallgató volt, tagja az Eötvös Kollégiumnak. 1936-ban mindkét szakjából szakvizsgát tett és római ösztöndíjat kapott egyháztörténeti kutatásokra. Rómából két év múlva tért haza, elvégezte az ötödik évet. 1939-ben tanári oklevelet, 1940-ben egyetemi diplomát szerzett. A Fáy utcai gimnáziumban tanított, s ezzel párhuzamosan a Nemzeti Múzeum tanácsa 1941 januárjában mint főiskolai képesítésű gyakornokot osztotta be az Országos Levéltárba, ahol 1942-től mint beosztott gimnáziumi tanár teljesített közszolgálatot. (Az Állástalan Diplomások Országos Bizottságának megszűntével néhányan ilyen módon kerülhettek hosszabb-rövidebb időre közgyűjteményekhez.) A kétéves római ösztöndíjasság alatt szerzett komoly nyelvtudása, római helyismerete, tartózkodó modora és kiemelkedő szorgalma segítette ahhoz, hogy 1946. november 4-én ismét Rómába érkezhetett mint az újjáéledő római magyar intézet, az Accademia d’Ungheria miniszter által kinevezett titkára. Ezt a feladatkört, amelynek ellátása mellett folytathatta kutatását az Archivo Segreto Vaticano-ban, nem sokáig láthatta el, mert 1948 végén másokkal együtt egyértelműen politikai okokból eltávolították a római intézetből. Az állástalanná, majd hontalanná vált Pásztor Lajosnak, aki évek múltával olasz állampolgárságot kapott, a Vatikáni Titkos Levéltár nyújtott segítséget. XII. Pius pápa 1950 márciusában kinevezte a Levéltár állományába. Némileg ismerve a vatikáni levéltárban hagyományosan szívélyes levéltáros-kutató kapcsolatot, és tudva azt, hogy a levéltárosok jelentős része meg tudja ítélni, hogy melyik kutatóból lehetne jó levéltáros, meg merem kockáztatni, hogy Pásztor esetében a vatikáni illetékeseket legalább annyira vezette a jó utánpótlás megszervezése, mint a nehéz helyzetbe került kollégán való segítés gondolata. Nem egyházi személy létére ő lett a Szentszék első magyar alkalmazottja. Pásztor Lajos, aki mint kutató sokat dolgozott a vatikáni levéltár kutatótermében, kinevezésével kibontakozhatott, mint levéltáros. Sok időt töltött a raktárakban, hogy áttekintése legyen nemcsak a nagyobb, rendszeresen kutatott levéltári fondokról, hanem a kisebb, kevésbé ismertekről is. Bár doktori disszertációja Mohács előtti magyar téma volt, mint vatikáni levéltáros az újkori fondok megismerését, majd ismertetését tartotta fontosnak. Számos guide-ja jelent meg, amelyek közül kiemelkedik a Guida déllé Fonti deli, Africa a sud del Sahara negli Archivi della Santa Sede e negli Archivi Ecclesiastici d’Italia (Zug, 1983) című kötet, amely olyan plasztikus képet ad nemcsak a vatikáni, hanem az itáliai egyházi levéltárakról is, hogy a Mohács utáni korszak külföldi kutatói, így a Hungarica-feltárók is ebből kaphatnak tájékoztatást egyébként alig ismert vatikáni levéltári fondokról. Pásztor Lajos működése nem korlátozódott a Vatikáni Levéltárra. 1968-tól ő lett a pápai (Gregoriana) egyetem egyháztörténeti karán a Pápai Kúria története és a Levéltártan elnevezésű tanszékek vezetője, de ugyanebben a témakörben adott elő a Vatikáni Titkos Levéltár mellett működő Scuola Vaticana di Paleográfia, Diplomatica e Archivistica elnevezésű, felsőfokú jellegű intézetben is. Az előbbiben a Vatikáni Levéltárban kutatni szándékozók tájékoztatását, utóbbiban a Levéltár belső munkájában részt 284
