Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Hajnal István (1892-1956)
Főbb publikációit „Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex tervezetéivel kezdte 1971-ben. Nagy sikert aratott 1982-ben а „II. József igazgatási reformjai Magyarországon” című kötete. A II. József által bevezetett és kiadott új igazgatási koncepciók Normálé-i között ott volt található Széchényi Ferenc Somogy megyei és kerületi főispán 1785-ös Instrukciója, is, amelyben Hajnóczy Józsefnek is igen jelentős szerepe volt. A művet remekül rajzolta meg Hajdú Lajos, bemutatva, hogy e hatalmas és csaknem 700 kérdést felölelő jelentés volt az előfutára a későbbi modem közigazgatási adatbanknak. A „Nemzet és Emlékezet” sorozatban 1983-ban megjelent „A közjó szolgálatában. II. József és a magyar közigazgatás” című kötete a jozefinizmus igazgatási és jogi reformjait dolgozta fel hatalmas levéltári forrás-adattárral. A művelt közigazgatás- és jogtörténet alkotója érdekes és sikeres, perújrafelvételre is vállalkozott a „Forradalom vagy szerencselovag?” című, „Ráby-ügy”-ről szóló nyomozati jelentésében, életre keltve, valóságos emberré téve benne Ráby Mátyást. „Meleg barátsággal, szeretettel” dedikálta 1986-ban az előtte való évben megjelent, „Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában” című - a levéltáros Degré Alajos emlékének is szentelt - kötetét, amelyben hatalmas adattári apparátussal készített táblázatok egészítették ki a magyarországi büntető igazságszolgáltatási gyakorlat 1770 és 1795 közötti tanulságainak az elemzését. A törvényhatóságok és települések mutatókkal, rab- és malefactor-tabellákkal gazdagon összeállított munkája ezúttal is hatalmas korrajzbázisát adta a szülőföld történeti kutatásoknak. A jogtörténész jeles művelődéstörténeti kutatásokat is végzett. Vonatkozó köztörténeti és helytörténeti tanulmányaiban is a felvilágosult abszolutizmus korszakát járta körül. A tanügyigazgatás első tizenöt éve (1776-1790), majd az 1775-1795 közötti népiskolai szerződések voltak a legfőbb témái. A Tolna megyei népoktatás XVIII. századi történetét is megírta „Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790)”, a megyei, a helytartótanácsi és a kancelláriai levéltárak forrásaiból nélkülözheteüen művelődéstörténeti tanulmányt készítve Tolna megye részére. E tanulmányokat részben a Tolna megyei, részben pedig a Somogy megyei levéltári évkönyvekben jelentette meg. Hajdú Lajos munkái a magyar jogtörténetírásban egyedülálló vállalkozások voltak. Értékes életét korán vágta ketté - gyógyíthatadan betegsége következtében - a könyörtelen halál. A Levéltári Közlemények egyik állandó munkatársát is elvesztette Hajdú Lajos személyében. Kanyar József LK, 1993.1-2. sz. 220. p. Hajnal István (1892-1956) Őszies eső áztatta a Farkasrét agyagját, amikor egy koranyári napon végső nyugalomra helyezték Hajnal Istvánt, a budapesti egyetem nyugalmazott történész professzorát. A nyárba betört ősz szinte szimbolizálta azt a csöndes tragédiát, amelynek a munkabírása és alkotókedve teljességében félreállított tudós áldozatául esett. Tanítványai, barátai és a magyar történettudomány hivatalos képviselői egyaránt megrendült lélekkel, a kései bánat fojtogató keserűségével állták körül az egyszerű sírt, amely egyik legeurópaibb történettudósunk földi maradványait zárta, magába. Hajnal István a nagymúltú Dunántúl neveltje volt, bár 1892-ben Nagykikindán látta meg a napvilágot. A budapesti egyetemen szerzett középiskolai tanári és bölcsészetdoktori diplomát. Alighogy ledoktorált, kitört az első világháború, amelyet sebesülten és többször 133
