Szálkai Tamás: „Sajnálni való mostoha javadalmat élvez a levéltárnok…”. Törvényhatósági levéltárosok küzdelme magasabb fizetési osztályba sorolásuk érdekében (1903–1907). Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. 72-82.
74 Levéltári Szemle 70. évf . Kőszeghi körlevele egyéni problémákra is felhívta a figyelmet. Tullics György, Torontál megye archívumának vezetője levelében jelezte, hogy napi teendői mellett másfél éve a főispáni titkári feladatokat is neki kell ellátnia. 10 Mészáros János, Sopron vármegye levéltárosa „degradálásunk okáról” gondolkozva arra jutott, hogy a fizetési tervezetet készítő Issekutz Aurél, Krassó-Szörény vármegye főjegyzője nem lehet tisztában azzal milyen egy „igazi levéltár”, mivel saját törvényhatóságában a „török hódoltság, a katonai végvidék után alakult újdonsült” vármegyének tulajdonképpen csak „irattára” lehet. Majd folytatja: „Hát ennek a teendőihez képest, erre a mértékre készült a javaslat” ami „azon vármegyékre nézve is, ahol, mint nálunk is körülbelül 1100 (ezeregyszáztól) vannak iratok” sokkal több munka van. Summázva a tervezetet, megállapítja azt is, hogy „persze a magasabb állásokkal járó fizetések a főtisztviselők szája-íze szerint hozatván javaslatba [...] egyhangúlag lett elfogadva.”11 „A fő dolog az, hogy mi egymással szolidaritásban maradjunk, mindenben egyértelműleg járjunk el, és iparkodjunk ügyünket magunk előbbre vinni az arra illetékes factorok támogatásával, s a siker el nem maradhat [...]” – fogalmazta meg Romhányi. A képesítéssel kapcsolatban pedig az volt a véleménye, hogy akik jelentkeznek, biztosan sikerrel járnak, „hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a hosszas levéltári praxis képezi ki a levéltárnokokat tulajdonképpeni hivatásukban.” 12 Néhányan ugyanakkor Osváth Lajost is megkeresték, hogy álljon a mozgalom élére. Orosz Ernő Heves megyei főlevéltáros a kongresszus másnapján kelt levelében biztatta Osváthot: „Hazaérkezvén a csúfos verekedésből, melyben erkölcsileg nem mi, hanem a nyers erő szenvedett vereséget [...] nagyon kérlek, légy szíves most már mindnyájunk ügyét felkarolni.”13 Rizó Dénes, Udvarhely megyei főlevéltárnok is azt írta levelében, hogy „az általad indított mozgalomhoz csatlakozván [...] annak további helyes vezetésére [...] kérünk fel.”14 Az Osváth által küldött körlevélre azon ban csak a trencséni, bácsi, mosoni és udvarhelyi levéltári hivatalokból érkezett válasz. Ezekben is hasonló nehézségekről esik szó. A torontáli Tullics véleménye szerint a levéltárnok „ha csak nem aktakezelő – csak magasabb elméleti alapképzettséggel tud megfelelni valódi rendeltetésének és hivatásának. A levéltárban parlagon heverő, nemzeti és művelődéstörténeti fontos adatokat tartalmazó anyag feldolgozásra vár a legtöbb vármegyében.”15 Szélessy Károly, Moson megye levéltárosa bár támogatta a levéltári munka elismeréséért indított küzdelmet, meggyőződése volt, hogy „eredményt elérni nem fogunk.” 16 10 D. 26. 27–28. 11 D. 26. 24. 12 D. 26. 35–36. 13 Erre a válaszlevelek utalnak. 14 D. 26. 38. 15 D. 26. 27–28. 16 D. 26. 41. Szálkai Tamás
