Szálkai Tamás: „Sajnálni való mostoha javadalmat élvez a levéltárnok…”. Törvényhatósági levéltárosok küzdelme magasabb fizetési osztályba sorolásuk érdekében (1903–1907). Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. 72-82.
75 2020/1. ▪ 72 – 82. Osváth Lajos viszonylag későn válaszolt Kőszeghi felhívására, miután több, vele kapcsolatban álló kollégája véleményét is kikérte és ezek gondolatait is beleszőtte terjedelmes levelébe. Szerinte „irigység működött a százas bizottságban, mert a levéltárak mostani helyzetét nem ismerik és azt hiszik, hogy ez most is sine cura17 állás, mint volt régebben és másrészt az általuk végzett nemességi kutatásokat némelyek nagyon megfizettetik,18 némely esetben pedig csak azt hiszik, hogy sokat fizettek. A lényeg pedig az, hogy rólunk azt tartják, miként semmi dolgunk nincs, ha meg csinálunk valamit, azt nagyon megfizettetjük, s így szép mellékjövedelmünk van.” Hangsúlyozta azt is, hogy az új törvény az ezután kinevezettektől kérheti ugyan az egyetemi abszolutóriumot, vagy az országos levéltári kezelői vizsgát, de a már hivatalban lévőktől nem, „mert a törvénynek visszaható ereje nincsen.” A képesítések megszerzésének problémáját felvetve megjegyzi, hogy „majdnem kivihetetlen, mert évekre terjedő privat tanulásról van szó és sokgyermekes családapáknál, idősebb collégáinknál és gyengébb anyagi viszonyok közt lévő egyéneknél ez is határos a lehetetlenséggel.” 19 Osváth javasolta Kőszeghinek, hogy a levéltárosok országos értekezlete nevében küldjenek szét a megyei levéltárakba egy felhívást, amelyben kérjék, hogy mindenki a saját törvényhatóságához forduljon, hogy a levéltárosok fizetése is hatfokozatú legyen, mint a többi tisztviselőé (az akkori négy helyett). A bihari levéltáros szerint nem kell bolygatni saját megyéjüknél hivataluk elnevezését sem, hiszen a főlevéltáros címet a közgyűlés nem veheti el, hiszen azt a kormány nevében a főispán adta.20 A lelkesítő felhívást végül Osváth készítette el, miután 1906-ban21 fizetésének megállapításakor nem vették figyelembe korábbi vármegyei szolgálatát.22 Hiába fellebbezett az al ispánnál, azzal az indokkal, hogy már 1892 óta kinevezett tisztviselő volt mint központi számvevő, később pedig a belügyminiszternél is: mindkétszer negatív választ kapott, mivel 1901-ben történt főlevéltárnoki kinevezéséig a X. fizetési osztályban az illetménye nem haladta meg a kétezer koronát. Osváth munkája a fizetésemelés tekintetében ugyan sikertelen maradt, azonban nagy szerepe volt az akkori önálló törvényhatósági levéltárakban dolgozók összefogásában, ahogy azt Dvortsák Győző Sáros vármegye levéltárosa is megfogalmazta 17 gond nélküli 18 Kiemelés Osváthtól 19 D. 26. 46–47. 20 A tervezet „levéltárnok” és „allevéltárnok” megnevezést használ. A gyakorlatban azonban „főlevéltárnok” és „levéltárnok” volt, bizonyos helyeken pedig a levéltárat vezető tisztviselőt is „csak” levél tárnoknak hívták. Osváth A vármegye című lap májusi számában közölt fizetési tervezetben a „levéltárnok” kategória mellé kék postairónnal önérzetesen oda is biggyesztette, hogy hol maradt a: „Fő?!” kitétel. D. 26. 8., 47. 21 Bihar vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1903. június 17-én tartott közgyűlése is egyhangúlag elfogadta a Vármegyei Tisztviselők Országos Szövetségének bérrendezésre vonatkozó javaslatát és azt saját szabályrendeletévé emelte. A dolognak mindössze annyi szépséghibája volt, hogy a megye a „tervezett fizetés emelésre jelenleg még fedezettel nem rendelkezik”, ezért a rendelet csak akkor léptethető életbe, ha a felmerülő többletkiadásra meglesz a szükséges összeg. D. 26. 15. 22 D. 28. 1–4. „Sajnálni való mostoha javadalmat élvez a levéltárnok...”
