Szálkai Tamás: „Sajnálni való mostoha javadalmat élvez a levéltárnok…”. Törvényhatósági levéltárosok küzdelme magasabb fizetési osztályba sorolásuk érdekében (1903–1907). Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. 72-82.
73 2020/1. ▪ 72 – 82. árvaszéki jegyzőkével és az (al)szolgabírákéval, utóbbiakéban az árvaszéki nyilvántartókéval egyezett volna. Az alakuló közgyűlés – a jegyzőkönyv szerint – a fizetésekre vonatkozó javaslatot percekig tartó éljenzés közepette egyhangúlag fogadta el. A kongresszuson tíz levéltáros vett részt szervezetlenül, többnyire egymás tudta nélkül. Elképzelhető, hogy a levéltárosok a kongresszus előértekezletén több sikert érhettek volna el, mint magán az ünnepi rendezvényen, ahol az utolsóként felszólalásra jelentkező ungvári allevéltárnoknak a tömeg éljenzése miatt már nem volt lehetősége a témához hozzászólni, vagy akár ellenezni a fizetésemelésre vonatkozó javaslatot. Az előkészítő értekezleten ugyanis a résztvevők közül bárki jelentkezhetett volna a százas bizottságba, ezt azonban csak ketten tették meg, ám egyikük betegsége miatt6 az előkészítésben már egyedül csak Romhányi János, Nyitra megye levéltárosa vett részt.7 Romhányi emiatt szabadkozott is, mondván sajnos nem je lentkeztek többen a kartársak közül, pedig „felhívták a jelenlevőket, hogy aki önként jelentkezik a bizottságba, fel lesz véve.” 8 Kőszeghi a kongresszus másnapján kiküldött körlevelében hangsúlyozza, hogy a korábbi szabályozáskor (1883) még nem volt elég számú képzett levéltárnok, ezzel szemben 1903-ban már a főlevéltárosi, levéltárosi állásokat betöltők mintegy kétharmada egyetemi végzettséggel bírt és többségük tudományos tevékenységet is végzett. Kőszeghi négy pontba foglalta kérdéseit: „1. Mi a mai, okmányokkal igazolható kvalifikációd? 2. Beleegyezel-e, hogy a nagyméltóságú Belügyminisztériumot a jelzett minősítés emelésére felkérjük? 3. Ha már [el]végezted az egyetemet, hajlandó vagy-e fogalmazói vizsgát egy év alatt letenni? 4. Ha nem volna még az egyetemről abszolutóriumod, hajlandó vagy-e azt két év alatt megszerezni s annak megszerzése után a fogalmazói vizsgát azonnal letenni?” Az Osváth-levelezésben meglévő válaszlevelek9 alapján úgy tűnik, hogy a levél tárosok többsége nem tudott volna munkája mellett időt szakítani a „privát” tanulásra és képzésre. Dukovics veszprémi kartárs válaszlevelében írja, hogy „ túl vagyok halmozva munkával: hét év óta a magam csekély fizetéséből kell írnokot tartanom.” 6 Dr. Roboz Zoltán, Somogy vármegye főlevéltárnoka 7 D. 26. 68. 8 Uo. 31. 9 Osváth egyik levelének fogalmazványában kéri Kőszeghit, hogy közölje a beérkezett adatok alapján, hogy a levéltárosok közül hánynak van érettségin felül magasabb és milyen végzettsége. Ehelyett Kőszeghi valószínűleg az eredeti válaszleveleket küldte el Osváthnak. Sőt, Osváth Kőszeghinek írt eredeti levelezőlapjai is megtalálhatóak a gyűjteményben. „Sajnálni való mostoha javadalmat élvez a levéltárnok...”
