Szálkai Tamás: „Sajnálni való mostoha javadalmat élvez a levéltárnok…”. Törvényhatósági levéltárosok küzdelme magasabb fizetési osztályba sorolásuk érdekében (1903–1907). Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. 72-82.
72 Levéltári Szemle 70. évf . Szálkai Tamás „Sajnálni való mostoha javadalmat élvez a levéltárnok...” Törvényhatósági levéltárosok küzdelme magasabb fizetési osztályba sorolásuk érdekében (1903–1907) „...az administrativ teendőkkel túlhalmozott levéltárnoknak tehetsége és szorgalma dacára sem nyílik alkalma arra, hogy a magyar Parnassusra felemelkedjék” – olvasható abban a kérelemben, amelyet mintegy négy évig tartó egyeztetés után Dukovics István (Veszprém), Kőszeghi Sándor (Pest), Magasházy Béla (Borsod), Orosz Ernő (Heves), Osváth Lajos (Bihar), Romhányi János (Nyitra) vármegyei levéltárvezetők terjesztettek kartársaik elé.1 A magasabb fizetési osztályba sorolásukért hadrendbe sorakozó levéltárosok a folyamat során megalakították az első érdekvédelmi és szakmai szervezetüket, a Vármegyei Levéltárnokok Országos Egyesületét.2 A fent említett Osváth Lajos hátrahagyott iratain és levelezésén3 keresztül nyomon követhetőek ennek a küzdelemnek az állomásai. 4 Amikor 1903. április 26-án Budapesten a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének alakuló kongresszusán előterjesztették a szervezet százas bizottságának határozati javaslatait és azt a szabályrendelet-tervezetet, amely az ország valamennyi megyéjére nézve egyöntetűen és ugyanazon elvek alapján kívánta rendezni a megyei alkalmazottak bérét, a levéltárosok joggal érezték úgy, hogy az új egyesület nem képviselte eléggé érdekeiket.5 A tervezet szerint a pályán eltöltött huzamosabb idő eltelte (12, 16, 20 év) után a levéltárosok alapfizetése (2600 K) 300–300 Koronával, az allevéltárnokoké (2000) pedig 200–200 Koronával emelkedett volna. Ezek az ösz szegek előbbiek esetén a vármegyei másod-, harmadaljegyzőkével, alügyészekével, 1 SJANR Bihor. Fond 12. 10. Dosar (a továbbiakban csak a dosar/dosszié számokat jelöljük) 34. 2. 2 Szálkai, 2013: 78–79. 3 Osváth Lajos halála (1931) után iratait felesége ajánlotta fel Bihar vármegye levéltárának 1935-ben (MNL HBML IV. 406. b. 996. k.). A II. világháborút követő iratelosztás során azonban a hagyatékot (a levéltár irattárával együtt) – következetlen módon – megosztották. Aminek egyik következménye pl. az lett hogy a levéltáros családtörténeti feljegyzései nagyrészt Debrecenbe, személyes levelezése pedig Nagyváradra került. A határon túli anyagot a Román Nemzeti Levéltár engedélyével és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 2019 nyarán három hét alatt két kolléganőmmel (Kovács Ágnes és Kovács Tünde) digitalizáltuk, aminek eredményeként a levéltári irattár 1850–1928 közötti iratanyagáról 34564 felvételt készítettünk. 4 Jelen forrásközlésben e folyamat eseményeit 1907-ig követjük nyomon. A későbbi időszak adatainak feldolgozása folyamatban van. 5 D. 26. 4–6. LEVÉLTÁR│ TÖRTÉNET
