Keresztes Csaba: Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban 1970 és 1979 között. Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. 67-85.
Keresztes Csaba 80 nek ötéves tervünkben, melyet magasabb párt és állami fórumokon jóvá hagytak, és végrehajtásában támogatnak. [...] A bizalom megteremtése és a remélhető jó munkakapcsolat érdekében – hiszen a jelen ügytől függetlenül is kapcsolatban állunk a Minisztertanács Titkárságával –, kérem, fogadja most el részletesebb tájékoztatásomat.”70 A kutatás 30 éves zárolási határán belül kívánta a levéltár a levéltári és irattári kutatást engedélyeztetni, úgy, hogy a munka a védett időszak lejárta után fejeződne be. A Minisztertanács Titkársága engedélyezte a kutatást, de csak erős feltételekkel (másolat készítésének tilalma, a publikáció 1979. június 30-ig nem hozható nyilvánosságra, stb.). 71 Üzemtörténeti kutatás Ismert, hogy az ilyen jellegű történetírás 72 a korszakban kiemelkedő szerepet játszott, és a hivatalos körök is támogatták. A levéltárhoz sok ilyen jellegű kérelem érkezett. Mégsem ment mindenkinek egyszerűen a kutatási cél teljesítése. 1972-ben egy újságíró – a Bakonyi Bauxit Vállalat megbízásából! – a vállalat jogelődeinek iratanyagát kívánta tanulmányozni. Az iratok csak pénzügyminisztériumi engedéllyel voltak kutathatók, a minisztérium azonban indokolás nélkül elutasította a kérelmet. 73 Az 1902-ben alapított Szentgotthárdi Kaszagyár történetének megírása is akadályokba ütközött. A gyár 1945 után, pontosan nem ismert időponttól kezdődően, egy szovjet gépipari vállalat fennhatósága alá tartozott. Emiatt a kutatásokat szabályozó rendeletben foglaltak alapján (mint külföldi érdekeltségű vállalat) korlátozások alá esett. A levéltár a kutatni szándékozót arra kérte, hogy az „Utasításban megjelölt módon” nyújtson be kérelmet a levéltárnak, amelyet majd pártolólag fognak felterjeszteni.74 (Az ügynek nem ismert a folytatása.) A Vasipari Kutató Intézet 1977-ben egy munkatársát levéltári kutatással kívánta megbízni, a „magyar vaskohászat fejlődéstörténetében kimagasló szovjet segítség dokumentálása céljából”. A levéltárosok feltételezték, hogy az Országos Tervhivatal (OT) anyagaiban lehet a témára vonatkozó érdemi iratanyag. Ennek az átnézését ajánlották először a kutatónak, majd a referens megnézte a segédleteket és néhány tételt az OT anyagban, de iratot nem talált. Ennek alapján kijelentette, hogy mivel anyag nincs, és az egész irategyüttes egyébként is zártként kezelendő, továbbá az OT-hoz kellene fordulni engedélyért, ezért „anyag hiányában [...] fölöslegesnek tartom az eljárás megindítását”. Ezzel a vezetőség is egyet értett, és a „témába vágó anyag nincs, rendezetlen” megjegyzéssel ad acta tették a kérelmet. 75 A püspökladányi termelőszövetkezeti „mozgalom” történetét feldolgozó kötet elkészítéséhez is a levéltárba irányították a megbízottat. Számára – megbízólevél gya- 70 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel –1150–1976. – A magyarázathoz hozzátették: „A fentieken túlmenően a kötet készítőinek személye mellett több garancia is van arra, hogy semmiféle államérdekeinket sértő anyag nem kerül illetéktelenek kezébe.” 71 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel –1150–1976. 72 Ebbe a kategóriába sorolhatók a termelőszövetkezetek történetének feltárására irányuló kutatások is. 73 MNL OL XXXIV–1–a–99. tétel–1026–1972. 74 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1332–1975. 75 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1544–1977.
