Mihalik Béla Vilmos: A „nyolcvanéves” Jezsuita Levéltár. Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. 26-35.
A „nyolcvanéves” Jezsuita Levéltár 27 1909-ben alakult meg.4 Ennek a korszaknak az iratanyagát Bécsben az osztrák rendtartomány levéltárában őrzik, a magyar provincia archívumában csak esetlegesen maradt meg erről az időszakról irat, személyi hagyatékhoz és rendházhoz kapcsolódóan. 1934-ben épp az önálló rendtartomány megszületésének 25 éves évfordulójához is kapcsolódva merült fel a jezsuiták magyarországi történetének megírása. Bíró Ferenc SJ provinciális ezért két fiatalabb rendtagot rendelt erre a feladatra, felmentve őket minden más kötelezettségük alól. Gyenis András SJ (1901–1965) és Siska István SJ (1896–1959) a terciáról tért vissza, amikor a tartományfőnök megbízta őket a történeti kutatásokkal és a források összegyűjtésével. A munka felügyeletére és vezetésére Szekfű Gyula professzort kérték fel, amit Bíró Ferenc provinciális úgy indokolt Włodzimierz Ledóchowski általános rendfőnöknek írt levelében, hogy Szekfű a rendnek barátja, és a rend történetéről igen jól írt „Magyar történet” című munkájában.5 A következő év elején megjelent „Provinciánk Hírei” már bővebben foglalkozott a kezdeményezéssel és az első eredményekkel is. A forrásgyűjtés első lépcsőjéként a rend megvásárolta a korábbi rendtag és levéltáros, Szittyay Dénes (1887–1957) forrásgyűjtésének egy részét, míg az egyetemi könyvtár korábbi őre, Pompéry Aurél (1868–1935) maga ajánlotta fel a jezsuita rend történetére értékes adatokat tartalmazó gyűjtését. Ezenkívül Siska Istvánt kiküldték Bécsbe, hogy az ottani gyűjteményekben kezdje meg a kutatást, és igen modern hozzáállással azok lefényképezését is, amelyre a tartományfőnök egy külön korszerű Leica fényképezőgépet is vásárolt. A vállalkozás keretében már ebben az időszakban megjelent Gyenis András szerkesztésében magyarul a rendalapító Loyolai Szent Ignác visszaemlékezései.6 Sajnos az 1934-ben felállított rendtörténeti levéltár és könyvtár struktúrájáról, anyagairól lényegében semmit nem tudunk. A rendtörténeti könyvtár és levéltár kálváriája a szerzetesrendek 1950. évi feloszlatásával kezdődött. A rendházi könyvtárak útja viszonylag jól követhető: az Országos Könyvtári Központ, majd a Népkönyvtári Központ, és végül az Országos Széchényi Könyvtár Fölöspéldányközpontjának kezelésébe került.7 Az archívum sorsa azonban hányatottabb volt. Gyenis András közbenjárására egy részét megbízható híveknél helyezték el, más részét a rendtagok vették magukhoz. Az önálló magyar rendtartomány központi iratsorozata azonban elpusztult. Részben maga a rend is égetett el a szóhagyomány szerint bizonyos gazdasági iratokat, az irattár nagy részét azonban a Mária utcai rendház lefoglalásakor vitték el a kommunista rezsim hatóságai. A pécsi rendház könyvtárának egy részét és levéltárát például adatolhatóan a zúzdába vitték,8 így feltehetőleg hasonló sorsra jutott a tartományfőnökségi irattár is, bár az 1990-es évek elején még kerestették rövid ideig. 4 F EJÉRDY , 2010. 13 – 22. 5 JTMRL II. 1. A JTMR iratai 1909 – 1950. – A JTMR elöljáróinak és tagjainak levelezése a római elöl j árókkal, Epistolae Praepositi Provincialis, Sze ged, 1934. augusztus 3. 6 Provinciánk Hírei , 1935. I. (34. sz.) 7. 7 W IX , 1993. 306 – 307. 8 Bánkuti Gábor szíves közlése.
