Vámos György: A Magyar Rádió archívumának hányattatásai. LSZ 62. (2012) 1.

Vámos György Mennyit ér az archívum? A Magyar Rádió, és benne az archívum életében is jelentős változást hozott a rádiózásról szóló törvény, amely 1996. február l-jén lépett hatályba. Az addig erőteljesen vitatott kormányfüggőség (amit csak az elnök kinevezésére hozott törvény bontott meg, s ami a megelőző években az úgynevezett médiaháború terepe lett) egyértelműen megváltozott. Új tulajdonosi testület jött létre, közalapítvány. Elnökségében a pártok delegáltjai (parlamenti választás útján), tagjai között számos társadalmi szervezet képviselői ültek. A törvény úgy rendelkezett, hogy a közszolgálati rádió a továbbiakban részvénytársasági formában működjön. (Ennek volt is történelmi előzménye a háború utáni koalíciós időből.) Az archívum a részvénytársaság tulajdona lett. A felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincs" jelképesen, egy forint összeggel szerepelt az alaptőkében. Mint hamarosan kiderült, ez nem tette lehetővé, hogy az üzleti tervekben és a mérlegekben az archívumot valóságos szerepének és értékének megfelelően kezeljék. A megint évekig tartó vitáknak egy számvevőszéki vizsgálat vetett véget. A revizorok jelentése egyértelművé tette, hogy valódi vagyonértékelés szükséges. Ennek meg az volt a feltétele, hogy pontos leltár legyen. Persze ilyen sem volt, csupán feltételezték, hogy a nyilvántartások mögött fizikailag is létező szalagok, lemezek, kazetták, CD-k és egyéb iratok, papírok vannak. A legalább 70 éve üzemelő Rádió archívumának első, számviteli előírásoknak megfelelő alapleltárát tehát az ezredfordulón sikerült felvenni. A leltárt vagyonértékelés követte, amelynek eredménye az volt, hogy az archívumban (hangtárakban, könyvtárban, sajtócikk-gyűjteményben és irattárban) megtestesült érték vetekszik az ingatlanokéval, és magasabb — az egyébként amortizálódó — műszaki berendezésekénél. A törvény engedélyezte, hogy a Magyar Rádiót (valamint a Magyar Televíziót és a Duna Televíziót) megillető, a hatálybalépése előtt keletkezett szerzői jogosultság alapjául szolgáló műveket a közszolgálati műsorszolgáltatók, a birtokos műsortervének sérelme nélkül, kölcsönösen, térítés nélkül — kizárólag saját műsorukban — felhasználhassák. Ugyancsak a törvény írta elő, hogy archiválási szabályzatot kell készíteni.2

9 A szabályzat kidolgozói elsősorban a levéltári törvény előírásait vették alapul, mert az 1995. évi LXVI. törvény körültekintő előírásai a legnagyobb biztonságot ígérték az őrzött dokumentumok számára. (A meghatározások között az irat fogalmába besorolhatók a Rádió hangfelvételei is, ugyanis a 3. §. c. szerint irat: minden olyan szöveg, számadatsor, térkép, tervrajz és vázlat — a megjelentetés szándékával készült könyv jellegű kézirat kivételével —, amely valamely szerv működésével, illetőleg személy tevékenységével kapcsolatban bármilyen anyagon, alakban, bármely eszköz felhasználásával és bármely eljárással keletkezett). Ugyanakkor nem volt vitás, hogy a szakkönyvtár működését más előírásokhoz kell igazítani, és Rádió múzeumát is az oda vonatkozó speciális előírásokat megtartva működtetni. Mindezt lehetett volna egyetlen szabályzatban, differenciáltan érvényesíteni, de az akkori csúcshatóság (OR Ti) valamiért a három közszolgálati - akkor már így nevezték: médium - szabályzatait egyszerre akarta látni, összehangolni és a közlönyben közzé tenni. A Rádió (kuratóriuma) hiába terjesztette fel többször is a jónak tartott szabály-tervezetet, azt az ORTT mindannyiszor elfektette. Nem maradt más hátra, a szabályzatot elnöki utasításként kellett kiadni. A szabályok nélkül is működőképes maradt persze mind a rádió, mind az archívum, legfeljebb több és élesebb vita keletkezett körülötte. Ezekben a vitákba a szakmai elemek mellé demonstratív, politikai hátterű csatározások, kimondadan személyes indítékok, olykor nemtelen módszerek, talán felismerhetetlenül gazdasági érdekek is keveredtek. Pedig akkoriban lett volna 29

(27. § (1) A közszolgálati műsorszolgáltató a tevékenysége során birtokába került kulturális értékek és történelmi jelentőségű dokumentumok tartós megőrzéséről archívumában gondoskodik, azokat szakszerűen összegyűjti, tárolja, gondozza. (2) Az archiválás szabályait és feltételeit, a hasznosítás módját a kuratórium a Testülettel egyetértésben külön szabályzatban állapítja meg.) 36