Pelbárt Jenő: Hétszáz éve használunk papírt Magyarországon. LSZ 60. (2010) 4.
PELBÁRTJENŐ HÉTSZÁZ ÉVE HASZNÁLUNK PAPÍRT MAGYARORSZÁGON A magyar papírhasználat és papíralapú történelem immár hétszáz éves múltra tekinthet vissza. Az első papíroklevelet Gentilis de Monteflorum — más néven Gentile Portino da Montefiore — bíboros, pápai legátus bocsátotta ki Pozsonyban 1310. május 2-án. Ezt a 240 x 171 mm-es vízjeles papírt az Magyar Országos Levéltár őrzi a Mohács előtti gyűjtemény Diplomatikai Levéltárában (DL. 40 326). Gentilis bíboros V. Kelemen pápa követeként érkezett Pozsonyba 1308. május 30-án. Az Anjou-párti Kelemen tisztában volt azzal, hogy az utolsó Árpád-házi király, III. András (Endre) halála után kialakult magyar trónutódlási viszály csak pápai segítséggel és a Szent Koronával végzett koronázással oldható meg. A Szent Korona azonban ekkor Kán László erdélyi vajda birtokában volt, aki a bajor trónkövetelőtől — az 1305. december 5-én magyar királlyá koronázott — Wittelsbach Ottótól szerezte meg csellel, és semmi jelét nem adta annak, hogy jószántából vissza fogja szolgáltatni. A pápa Gentilis legátust tehát azzal a feladattal küldte Magyarországra, hogy az ingadozó főurakat állítsa Károly Róbert oldalára és szerezze vissza Kán Lászlótól a Szent Koronát. Gentilis hamarosan szembesült embert próbáló, nehéz feladatával, a látszólag hűséget fogadó, de szavukat meg nem tartó oligarchákkal és az egymással vetélkedő, nagyhatalmú családokkal. Végül kétéves küzdelem számos kudarca után mégis elérte, hog)' Kán László 1310. július l-jén visszaküldte a Szent Koronát és így Károly Róbertet (harmadszor) Tamás esztergomi érsek a székesfehérvári koronázási bazilikában 1310. augusztus 27-én végre legitim magyar királlyá koronázhatta. Ebben a sikerben nem kis szerepe volt Gentilis tizenhat soros, latin nyelvű papíroklevelének, amelyet Benedek erdélyi püspöknek írt Pozsonyból. A papír magyarországi elterjedésében és elsőszámú íráshordozóként történő elfogadtatásában viszont a nápolyi Anjou-házból származó új királynak volt nagy szerepe. I. Károly helyreállította az Itáliával és Velencével korábban megromlott kereskedelmi kapcsolatokat és így megindulhatott Magyarország felé is a papírkereskedelem. Az Árpád-házi királyok tiltották a papír használatát, Károly Róbert és az őt követő Anjou uralkodók viszont pártolták, így a korábban egyeduralkodó íráshordozó pergamen helyett már az 1320-as években nagyobb arányban kezdték használni a papírt a hiteleshelyek és a vármegyék is, majd az 1350-es években már az okiratok fele papírra készült. A század végére a papír szinte teljesen kiszorította a sokkal drágább pergament és ezt követően már csak királyi privilégiumokat írtak hártyára. Aló. század elejéig tartó, következő kétszáz évben kizárólag külföldi papírt használt írásbeliségünk, mert a magyar papírkészítés ekkor még nem indult meg. A 14. században Fabriano, Amalfi, Bologna, Genova, Velence, Treviso, Kaufbeuren, Leesdorf, Ravensburg, Avignone, Troyes és Nürnberg papírmalmainak különféle típusú és méretű vízjeles papírjai voltak forgalomban a Magyar Királyságban. A 15. században a megélénkülő európai papírkereskedelem és a szépen fejlődő papírkészítés következtében a magyarországi papírkínálat újabb papírmalmok: Basel, Augsburg, Kempten, Arches, St. Pölten, Breslau, a század végén pedig a lengyel Krakkó és Pradnik Czerwony jó minőségű termékeivel bővült. Aló. század elején jelentősen csökkent az itáliai papírok aránya és elsősorban a lengyel papírmalmok: Pradnik, Krakkó, Baüce, Mogila, Wratislaviae (Breslau) túlsúlya figyelhető meg. Mellettük bekapcsolódott a magyarországi papírkereskedelembe néhány újabb alapítá-Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. sz. 21-28.
