Pelbárt Jenő: Hétszáz éve használunk papírt Magyarországon. LSZ 60. (2010) 4.

Pelbárt Jenő sú papírmalom is a környező országokból, többek között: Trautenau, Graz-Leuzendorf, Braunau, Krems-Münster, Breisgau (Freiburg) és Neisse. A legújabb fiügranológiai kutatások alapján megállapítható, hogy az önálló magyar papírkészítés a 16. század elején — valamikor 1508—1516 között — először a Felvidéken kezdődött meg Lőcse papírmalomban. Az időpont bizonytalanságát jelenleg az okozza, hogy a felvidéki városok, például a Lőcse és Késmárk városa közötti állandó viszály miatt kitört háborúskodások következtében az első papírmalmot 1530-ban feldúlták, felgyújtották, majd ezt követően a lőcsei levéltár is két ízben leégett. így a Lőcse papírmalomban készült merített papírok többsége teljesen megsemmisült. A korabeli levelezésből csekély számban fennmaradt és a környező vármegyék településeinek levéltáraiban szétszóródott papíranyag felkutatása és feldolgozása, valamint a lőcsei papírkészítés kezdő dátumának pontos megállapítása ezért még hosszú időt igényel. A mohácsi vész utáni politikai helyzet és területi széttagoltság nem kedvezett a magyar papírkészítés továbbfejlődésének. Hosszabb szünet után végül 1547-ben Erdélyben, a Brassó városa mellett létesült Vidombák (Brassó-1.) papírmalomban folytatódott a hazai merített papírok készítése és az időközben előállt papírhiány enyhítése. A 16. században még két erdélyi papírmalom alapítására került sor, 1564-ben Kolozsvár, majd 1574-ben Talmács papírmalom kezdte meg működését. A Felvidéken is hamarosan újraindult a papírmerítés. 1576-ban a háromkerekes Körmöcbánya-1., 1577-ben pedig a kétkerekes Liptószentmihály papírmalomban kezdték meg a jó minőségű papírok készítését. A 17. században újabb 27 magyar papírmalomban indult meg a termelés, a 18. században pedig a papírmalom-alapítások száma meghaladta a százat. A 19. században még 44 új alapítású magyar papírmalom épült fel, de ezek már csak rövid ideig működtek, mert hamarosan lezárult a papírmalmok és a kézi merítésű papírok aranykora. 1827 után fokozatosan megindult a magyar papírmalmok papírgyárakká alakítása, majd a század végére már a legtöbb életképes papírmalmot papírgépekkel szerelték fel, és ezzel elkezdődött a papírgyárak és a géppapírok máig tartó tömeggyártási kora. A magyar papírhasználat két nagy korszakának — a merített és a géppapír korának — hét évszázadából temérdek külföldi és magyar vízjeles papír maradt ránk. Ezek a vízjeles papírívek kultúránk hordozói és őrzői, egyúttal a magyar vízjelkincs jelentős alkotóelemei is. Ez a nagyszámú, ritka és különleges vízjelet tartalmazó papíremlék — amelyet hazai levéltáraink, könyvtáraink és különféle szintű egyéb gyűjtemények őriznek — nemzeti és egyetemes kulturális örökségünk olyan része, amely évszázadokon át jelen volt és jelen van napjainkban is civilizációnk számos területén. A magyar papír- és vízjelkincset alkotó papíranyagot történelmi személyiségek, királyok, fejedelmek, főurak, egyházi és világi méltóságok, állami és magánintézmények, szervezetek oklevelei, okiratai, levelezési papírjai, térképei, könyvei, évkönyvei, anyakönyvei, periratai, gazdasági jellegű ügyiratai, aktái, jegyzékei és egyéb papíralapú relikviái alkotják. Sok millió papírív, amely mind az elmúlt hét évszázad történéseiről mesél. A rájuk rótt és nyomtatott magyar történelem lapjait a filigranológia szakemberein kívül elsősorban a történelemtudományok és a történelem segédtudományainak kutatói használják. E tudományágak vonatkozásában szinte nincs olyan terület, amely a papírral vagy a benne rejtőző vízjellel ne kerülne valamilyen szorosabb kapcsolatba. Többek között a genealógia, az archontológia, a prozopográfia, a történeti ikonográfia, a történeti földrajz, a paleográfia, a papírológia, a diplomatika, az irattan, a numizmatika, a heraldika, a szfragisztika, a történeti filatéüa, a nyomda-, a zene-, a művészet-, a gazdaság- és az ipartörténet kutatói hasznosítják eredményesen ezeket a nélkülözhetetlen forrásokat. Természetesen a sort még hosszan lehetne folytatni, mert a papír számos egyéb területen is szerves 22