Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Szabó Mária: Munkásmozgalmi életrajzok Magyarországon 1944-ig

SZABÖ MÁRIA: MUNKÁSMOZGALMI ÉLETRAJZOK MAGYARORSZÁGON 1944-IG Az első magyar munkásmozgalmi életrajzok a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom vezetőiről szóltak, és a századforduló előtt jelentek meg a munkássajtóban vagy önálló kötetekben. A magyar proletariátus, a magyar ipari munkásság ekkorra teremette meg legfontosabb intézményeit: politikai pártját, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, szakszervezeti mozgalmát ,önálló sajtóját, a Népszavát és a különböző szakmák újságjait, később elméleti folyóiratait, majd azonos néven könyvkiadó vállalatát. Az első jelentős biográfikus munka a 70 éves Táncsics Mihály saját életpályájának leírása, 1873 és 1885 között jelent meg.

1 Az Életpályám szerzője ,,a népszerű író, a munkások atyja, a forradalmi eszmék praedestinált hirdetője"

2 műveinek kiadására hazánkban külön bizottság alakult,

3 többek között azzal a céllal, hogy ,,a munkások feledhetetlen barátja, Táncsics Mihály sírja fölé maradandó emléket emel"-jen a hálás utókor. Az Életpályám kötetei a 12 kötetes — Táncsics Mihály művei — sorozatban jelentek meg. Hitelesen tárul fel belőlük az érdeklődő utókor előtt a jobbágyból és takácslegényből tanítóvá és politikai íróvá vált szerző — az első magyar munkás hetilap

4 szerkesztőjének — küzdelmes és hányatott élete. Olyan olvasmány ez, amelyben „a gazdag és szegény egyaránt megtalálja azt, ami őt elsősorban érdekli".

5 E szavakkal méltatta Táncsics Mihály életútját a kortársi emlékezet. A Táncsics posztumusz művét követően megjelent életrajzi jellegű írások már nem az egész életút bemutatására törekvő analízisek voltak elsősorban, hanem kisebb lélegzetű méltatások, megemlékezések, nekrológok. De mert bennük első ízben kaptak nyomtatásban is elismerést a mozgalom vezetői, mindenképpen a munkásmozgalmi biográfiák részbeni előfutáraiként is felfoghatók. Az első megemlékezések, életútméltatások a különböző munkásújságokban és szaklapokban jelentek meg. A Népakarat 1884-es júniusi száma Szalay András (1857—1884) cipészmunkásról, a korai magyarországi szocialista mozgalom egyik jelentős szervezőjéről emlékezett meg. Szalay András halálának tizedik évfordulója alkalmából a munkások emlékünnepélyt szerveztek a munkásvezér sírjánál, ebből az alkalomból a Czipész

6 c. szaklap ismét közölte életútját, majd 1895-ben újra felidézte tevékenységét. A munkássajtóban tovább tallózva, életrajzi méltató cikkeket találhatunk még Frankéi Leóról.

7 A század végén magyar nyelven, magyar szerző tollából két jelentős, külföldi mozgalmi vezető életútjáról jelent meg önálló kötet. Mezőfi Vilmos a német utópikus kommunista Wilhelm Weitling,

8 Bokányi Dezső Kari Marx

9 életrajzát dolgozta fel. A Bokányi által írt kis biográfia hasznos előfutára volt az 1905 és 1909 között Szabó Ervin által szerkesztett Marx—Engels Válogatott Művek kétkötetes magyarországi kiadásának is. Bokányi fordítóként is részt vett e kötet előkészítésében, a gyűjtemény bevezető tanulmányát is ő írta. A századforduló után tovább gazdagodott a magyarországi biográfiairodalom, 1909-ben Garami Ernő dolgozta fel Marx Károly és Engels Frigyes

10 életrajzát. A sajtóban is tovább folytatódtak a mozgalom jeles személyiségeit bemutató írások és megemlékezések. A Szocializmus című folyóirat 2. évfolyamában Mérő Gyula Frankéi Leó élettörténetéről közölt értékes adatokat.

11 A következő évfolyam 4. számában Garami Ernő: íme egy ember! című írása August Bebelt mutatta be, hetvenedik születésnapja alkalmából. Később Schubert Zsigmondról, a párt és a munkásmozgalom agitátorának halála alkalmából Kunfi Zsigmond írt méltató életrajzi cikket. 1912—13-ban szintén Kunfi tollából Ferdinánd Lassalle-t bemutató életrajzi tanulmány jelent meg, majd a polgári demokratikus forradalom évében Marxot mutatta be: „Egy nagy élet tanulságai" című életrajzi ihletésű tanulmányban.

12 Ugyanebban az évben közölte a folyóirat Kunfi Zsigmond beszédét, amelyet Szabó Ervin halála alkalmából mondott, méltatva életútját és politikai pályáját. 1912-ben az egyik legjelentősebb vidéki városban, a magyar munkásmozgalom egyik fontos centrumában — Győrben — jelent meg a tatai születésű, szociáldemokrata vezető, Barsi József: Életem

13 című munkája, amely a Magyar Életrajzi Lexikon szerint az első magyarországi szocialista emlékirat. Barsi József emlékiratát Szabó Ervin 1913-ban, a Huszadik Században ismertette. Barsi közel ti-